Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Voigt Vilmos: A határoktól az euórpa egységéig a népi kultúra kutatásában
Voigt Vilmos • A határoktól az európai... gyanazt a mesetípust (ahogy a hagyományos folklorisztika szokta mondani) „Indiától Írországig” megtaláljuk. A magyar gulyás és csárdás csakúgy világkörüli útra indult, mint a lengyel polka, az olasz pizza vagy a skótmintás szoknya. Ez a határok között élő Európa fogadta be a zsidó-keresztény vallást, a babiloni időszámítást és a keleti Naszreddin Hodzsát egyaránt. Ez az európai népi műveltség terjesztette el világszerte a farsangot és a karnevált, meg az angol falvak árkon-bokron át valamit kergető kollektív „sportjából (még a szó eredeti értelmében) a mai football nevű játékot. Még a legkisebb népeknek is van esélyük arra, hogy az egész világ számára kulturális impulzust adjanak. A ma minden kontinensen felcsendülő déli harangszó a magyar hadvezér, Hunyadi János 1456. július 22-án nádorfehérvári (ma Beograd, Jugoszlávia fővárosa) győzelmét ünnepli a török felett. A mai izraeli himnusz, a Hátikva („Remény”) dallamának előzménye egyszerre magyar népdal és a cseh zeneszerző „Hazám” című művének „Moldva’-részlete. Ugyanilyen módon fonódott egybe a világ minden kontinensének művelődéstörténete. Ám az ismert világtörténeti okokból mindezt legjobban Európában kutathatjuk, ismerhetjük fel. Ez egyszersmind felelősséggel is jár: az a mód, ahogyan Európa kulturális régióinak, területeinek (és minden kisebb vagy nagyobb egységeinek) kutatásával foglalkozunk, mintaként kell hogy szolgáljon mások számára is. Itt nem csupán „erkölcsi” mintára gondolok, hanem módszertani, tudományos mintára. Ha ma Európa kulturális integrációjának és népi hagyományai megőrzőinek figyelme nem elég arra, hogy e kérdéskört kellő tudományos komolysággal vizsgálja, máshonnan ezt nem várhatjuk el. Ehhez 126
