Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Voigt Vilmos: A határoktól az euórpa egységéig a népi kultúra kutatásában
Voigt Vilmos • A határoktól az európai... lan szigeten kecskét fejő Robinson-e a tiszta kultúra (sosemvolt) ideáltípusa? Mindez nemcsak politikai és kultúrpolitikai praxis, hanem tudományos probléma is, amellyel foglalkozni kell, amelyet pontosan és érthetően kell oktatni az egyetemeken, elemi iskolákban, az igazságnak megfelelően kell bemutatni, a televízió képernyőin és a turistacsalogató prospektusokban egyaránt. Másrészt azt a felismerést rendkívül fontosnak tartom, hogy a kultúráknak határaik vannak. Nem baj az, ha valahol véget ér a norvég kultúra, és a következő faházban már svédek ünnepük (majdnem ugyanúgy) a karácsonyt. Nagyszerű dolog, hogy mondjuk a történeti Erdélyben három bevett nemzet és három bevett vallás volt (kár, hogy nem több): mindegyik kínosan ügyelve a maga határaira. A kétnyelvű Elzász-Lotaringia, a diglossziás Görögország, de akár a kétfejű sasként bifurkáló Osztrák-Magyar Monarchia jól bizonyíthatja, mennyire is fontos a kultúra határainak léte. A tudós dolga e határok pontos kimutatása. Nem a határok nélküli európai kultúrát, hanem a határok gondos ápolását tartjuk célravezetőnek. Legyen más a viselet és az étkezés Szicílián és Szardínián, Valais és Neuchâtel kantonokban, az oroszok és ukránok (meg fehéroroszok és ruszinok) között. Határok nélkül nincs (népi) kultúra. Ám e határ ne a konfrontáció megnyilvánulása legyen: ne olyan, amely elválaszt, szembeállít (frontière), hanem olyan, amely összeköt (boundary). Az európai népi kultúra ezer meg ezer példával igazolja, hogyan jutnak át a kulturális értékek az ilyen határokon. Spanyolországi és orosz fametszetek azonos dúcokat használnak. A „fekete Mária” kegyképei vallások, nyelvek és népek határait lépik át. U125