Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Voigt Vilmos: A határoktól az euórpa egységéig a népi kultúra kutatásában
Voigt Vilmos • A határoktól az európai... különös vonások fontosságára hívják fel a figyelmet. Csak az utóbbi évek európai történetére kell hivatkozni ahhoz, hogy világosan lássuk, e tendenciákat nem könnyű megérteni, olykor akár évenként is újraértékelhetjük őket. A Marshall-terv áldás és uniformizáló erőszak volt, az „amerikai kihívás” (vagyis modernizált tömegtermelés és tömegkultúra) ellen szinte minden európai nép felemelte a szavát. Még pár esztendeje sem gondolta volna senki, hogy komolyan szóba kerülhet: legyen (ismét?) Berlin az európai kultúra fővárosa, Moszkvát pedig taszítsuk vissza a kontinens előszobájánál is hátrább. Ma csak remélhetjük, hogy a nem is olyan soká bekövetkező 2000. év Európa nagy részét ismét az európai kultúra szerves egységében látja majd, úgy, hogy Európa népeinek kultúráját megfelelő megbecsülés, támogatás övezi majd. Mindezzel kapcsolatban csupán két fontos problémakört említek. Egyrészt azt hangsúlyoznám, hogy e történeti pillanatonként (!) is változó Európa-térkép sokféleképpen tagolható. Ha alapegységnek vesszük is egy-egy „nép" kultúráját, mondjuk a spanyolét; nyilvánvaló, hogy vannak ennél kisebb egységek is (andalúz, katalán, galíciai stb.) és ennél nagyobbak is (ibériai, román, mediterrán stb.) Gyakran ugyanolyan nehéz e kisebb és nagyobb területek, régiók határait megvonni, mint egy-egy „nép” kultúráját jellemezni. Hogyan tartozik a skót kultúra a britanniaihoz, a baszk az ibériaihoz, a breton a franciához, a finn a skandináviaihoz? Balkáni kultúra-e a magyar, kelet-európaie a cseh, egyáltalán hogyan és hová soroljuk a svájci meg az osztrák kultúrát? Minek nevezzük Argentína olaszait, Chicago görögjeit, az Európából oda kivándorolt New York-i zsidókat? Vajon nem csupán a lakat124
