Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Timaffy László: Jelképek csallóközi és szigetközi népdalainkban
Timaffy László • Jelképek csallóközi... Zátonyi Dunának sok hal van a vízibe, Gyere, kisangyalom, szedjük ki belőle. Hat nap van egy héten, a hetedik vasárnap, Bárcsak, édes rózsám, sokszor láthatnálak. (T.L.) A Duna-ág szép természeti környezetében halászó legény vágyódását szólaltatja meg. A sérfenyi bíró kapujába’ Eltörött a kis pej lovam lába. Talán bizony le is estem volna, Ha ja lánya szeretőm nem volna. A sérfenyi bíró kiskertjébe’ Megérett a ropogós cseresznye. Olyan piros, mint a cseppentett vér, Meghalok a kedves szeretőmér’. (B.E.) A szülőföld, a lakóhely ihletője a dalnak, a faluhoz kötődés szép példája. A vérpiros ropogós cseresznye, a vér piros színe az élő szerelmet mutatja. Újfaluban kiöntött a kanális, Kislányokat mind elvitte az árvíz. Minden legény fogja ki a magáét, Ne szeresse jel egyik a másikét. Én kifogtam a babám kendőjét, Négy sarkába belevarrtam a nevét. Közepébe búbánatot szabadam, Én Istenem, de árvának maradtam. (B.E.) A faluban kiöntött árvíz a szerelemféltés szimbóluma, a belevarrott búbánat a társ nélkül maradás fájdalmát jelzi. 105
