Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
290 Miklósné Zakar Andrea - Albert András igazgatási beosztás esetében figyelembe veendő, hogy az egyes országos kisebbségei nemzetek tagjai lehetőleg tömegesen jussanak az egyes közigazgatási egységekbe”, valamint „nem csökkenthető azon vármegyék és városközségek száma, melyekben valamely hivatalos társnyelv vagy hivatalos kisegítő nyelv érvényesül” (Jakabffy [é.n.j, 17).7 A Kós, Paál és Zágoni által publikált Kiáltó szót a magyar szervezkedés kátéjának minősítették, mely lefektette a cselekvés alapjait az új körülmények között. Egy évvel a Kiáltó szó megjelenése után egy szintén ehhez a körhöz tartozó értelmiségi, Makkay Domokos ügyvéd kiadta saját munkáját a témában, Erdélyi káté. Gondolkodó emberek számára címmel. E munkájában a szerző összehasonlítani kívánta a regionalizmust és a decentralizációt, mely egybevetés eredményeként kimutatta, hogy a regionalista és az autonomista elképzelések nem fedték le egymást teljes mértékben. A decentralizációt az autonómia felé vezető első lépcsőfoknak minősítette, de felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a lépcsőfokban az alegységek az államközpont felé fordulnak, és ezt nem tartotta járható útnak Erdély számára Nagy-Románián belül. Ennek szerinte hiányoztak az előfeltételei ebben a környezetben, mivel mások voltak a gazdasági tényezők és érdekek, illetve nagyfokú hierarchikus állapotokat vélt felfedezni a központ és Erdély között. Mindezek következtében úgy gondolta, hogy az erdélyi regionalizmusnak ki kell harcolnia magának az Erdélyen mint alegységen belüli decentralizációt, mint ún. második decentralizációt (K. Lengyel Zsolt 2007c). A másik pártba, a Magyar Szövetségbe a passzív ellenállást tanúsító konzervatívok tömörültek. Ennek a pártnak a vonzásában dolgozott és publikálta Erdélyről alkotott vízióit Balogh Arthur egyetemi tanár,8 valamint Grandpierre Emil,9 a párt alelnöke. Balogh írásaiban kifejtette, hogy egy olyan államban, mely oly sokféle régióval rendelkezik, mint Nagy-Románia, az egységesítés és centralizálás nem járható út. Grandpierre Emil egyik írásában kiemeli, hogy mielőtt területi autonómiáról gondolkodnának Erdélyben, először „nemzeti autonómiát” követeljenek, és „amikor a nemzeti autonómiák működése konkrét bizonyítékot fog szolgáltatni a tekintetben, hogy céljuk nem az állam egységének a megbontása, hanem éppen ennek a megerősítése”, akkor eljöhet a területi autonómia igényének is az ideje.10 11 Grandpierre és Makkay terveinek és elméletének összegzését olvashatjuk Szentimrei Jenő11 tollából, aki „nemzeti autonómiában” és „kettős decentralizációban” gondolkodik Erdély jövőjét illetően, és ennek megteremtését tartotta a transzszilvanizmus fő céljának. Szentimrei a transzszilvanizmus politikai és irodalmi dimenzióit egyaránt képviselte (K. Lengyel 2007c. 128-129). A vázolt erdélyi magyar elképzelések széles palettán mozognak, de mindegyik célja az erdélyi magyarság jövőjének konszolidálása az új történelmi helyzetben. Egyes elképzelések a három együtt élő nemzet összefogásában, mások a román-magyar perszonál-7 Jakabffy később, 1940-ben kisebb módosításokkal leközölte a javaslatot a Magyar Kisebbség hasábjain, amelynek ő maga is szerkesztője volt akkor. A publikált változat címe Tervezet a „kisebbségi törvény” javaslatához, amelyet az akkori Tátárescu-kormány által kidolgozni kívánt kisebbségi törvény kapcsán jelentetett meg. 8 A kolozsvári egyetem rendes tanára, az 1921-ben alapított Pásztortűz publicistája. 9 1918-ig a kolozsvári királyi törvényszék bírája, majd Károlyi egyik kormánybiztosa, 1921-22 között a Magyar Szövetség alelnöke. 10 Grandpierre A magyar autonómia című művét idézi K. Lengyel 2007c írásában, és vallja, hogy ez az az irat, amelyet Bárdi Nándor ismeretlen szerző művének titulál (L. Bárdi 2007). 11 Az Új Erdély hetilap szerkesztője, majd a Keleti Újság, a Napkelet és a Vasárnap szerkesztőségi munkatársa.
