Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről

Nagyterek, térelképzelések Közép-Európában

93

lógiája a szomszédos országokba hasít bele, s mindezt még megfejelik az etnikai viszonyok is). Ezek az ellentétek megakadályozták azt, hogy ez a térség belső integrate folyamatok tárgya legyen, miközben a köztességből adódó geopolitikai szerepe egyfajta gátszerep lenne, amit ilyen formán önerőből nem tudott betölteni, s ma sem tud betölteni.

Bár megközelítésünk szerint a térséggel mint társadalmi-politikai térrel foglalkozunk, meg kell azért jegyeznünk, hogy a történészek mellett geográfusok is foglalkoztak ennek a köztes térnek a fizikai jellemzők szerinti lehatárolásával. Penck (1915) Európát a tengerhez való közelség és a lakosok „maritim-jellege” szerint osztotta fel három részre: Vordereuropa, Zwischeneuropa és Hintereuropa (Elő-, Köztes- és Hátsó-Európa) (2.1.1 ábra).

2.1.1 ábra: Penck háromosztatú Európája

Hugo Hassinger német geográfus a földrajzi táj jellege alapján határolta le Európa nagy régióit, s az ő térképén is külön térségként találjuk meg vizsgált területünket (2.1.2 ábra).

Számos történész visszavezeti ennek a köztes zónának a kialakulását a történelem előtti, illetve az antik időkig. Oskar Kossmann Warum ist Európa so? című könyvében (Kossmann 1950, idézi: Sinnhuber 1954), amelyben Európa történetének idő- és térbeli változásait elemzi, az alábbi következtetésre jutott: a történelem előtti időkben, mikor a civilizáció a Közel-Kelet felől szétterjedt Európában Görögországon és Rómán keresztül,

Forrás: Sinnhuber 1954, 29 alapján szerk.: Fonyódi V.