Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
94 Hardi Tamás s elérte a kontinens északabbi területeit is, egyetlen olyan térség volt, amely alkalmas volt arra, hogy egy önálló, a mediterráneumtól független fejlődési góccá váljon. Ez volt a Jylland-félsziget, s ez lett a germán népek bölcsője, s velük együtt Közép-Európa bölcsője. Messze levált a mediterrán világról, mely először hatolt be a kontinensre a Ligur-kapun keresztül, s védve volt a kelet felől támadó népektől is. így ebből a védett, de önálló földrajzi pozícióból kezdték meg a szétterjedést, amelynek egyetlen lehetséges iránya a déli irány volt. így beékelődve létrejött egy különálló közép-európai világ kelet és nyugat között, s létrejött a kontinens nagy északi sávjának hármas tagolódása: a kelet-római, a teuton-germán és a szláv övezet. A középső övezet nyugati határát a Caesar által kijelölt birodalmi védelmi vonal határozta meg, amely gátat szabott a teuton törzsek terjedésének, s arra késztette őket, hogy kitöltsék a Rajnától keletre, az északi tengerektől az Alpokig nyúló területet. A térség keleti határa, mely fennmaradt a korai középkor során, az Elba torkolatától a Cseh-erdőig terjedő védelmi vonal volt, amely megvédte a teuton törzseket a keleti támadások ellen. 2.1.2 ábra: Hassinger táj-karakter alapú nagytérségi lehatárolása (1917) Forrás: Sinnhuber 1954, 30; Hassinger 1943, 25 alapján szerk.: Fonyódi V. Lhéritier francia történész „Région historiques” című művében (1928) más választ ad erre a kérdésre. Véleménye szerint a középkorban nem létezett Közép-Európa. Ez a térség tulajdonképpen a kontinens keleti határvidéke volt, amelyet az Austria-Österreich név fejez ki. Ez a 16. századtól tűnt fel a történelemben, Ausztria megerősödése és a német
