Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
Földrajzi terek, térközösség-vállalások a Kárpát-medencében 51 Az I. világháború után megkezdődött földrajzi „névcserék" (magyar elnevezésről az utódállami nevezéktanra való teljes áttérés) ebben az időszakban ment végbe. Minden országban a központi (fővárosi térszemlélet vált uralkodóvá a névadás során.) A földrajzi szemlélet alapja a korszak döntő részében az állam, illetve az államterület. A korabeli éles ideológiai viták (tájvita, rayonvita) arra vezette a kutatást, hogy a legkényelmesebb az állammal foglalkozni, hiszen annak ismert határai vannak, így „objektív" kiinduló pontokat nyújt. Volt együttműködés a különböző szocialista országok akadémiai földrajzi intézetei, egyetemi tanszékei között, de a közös kutatásoknak nem vált célterületévé érdemben a Kárpát-medence, mint egész. (A természeti földrajz, a környezetvédelem, a hidrogeográfia területén az együttműködésekben van jele a közös szemléletnek.) 1968-ban Európa földrajzának a publikálása (Marosi-Sárfalvi 1968) tette lehetővé természetföldrajzi tekintetben a Kárpátok és a Kárpát-medence, társadalom-földrajzi területen Közép-Európa kutatásának részbeni „rehabilitációját”. A korszakban részlegesen elindult ugyan a természeti földrajzi területen az államhatároktól elszakadó szemlélet fejlődése (hidrogeográfia, biogeográfia, talajföldrajz, szerkezettan stb.), de a tájak lehatárolása államhatárkötött maradt. A nyugati kutatók szemléletét természeti földrajzi tekintetben a nagyobb nyitottság, társadalom- és politikai földrajzi szempontból alapvetően a „vasfüggöny egységesítő jellege” határozta meg sokáig a térség egészét illetően. G. W. Hoffman alapvető, amerikai szemléletet formáló, Európa általános és regionális struktúráit feldolgozó monográfiája 1953-től 1983-ig öt kiadást élt meg. „Kelet-Európa” a szocialista kis országokat foglalta elemzési egységbe, a Szovjetunió önálló kategóriát képezett. Számára a „Pannonian Basin” a természeti tájstruktúra egyik mezoszintjeként fogalmazódott meg. Minden országban mindenki a maga rendszerváltását éli meg. (Térközösségi szemléletek és térközösség-vállalási kategóriák vitái) A rendszerváltások után nem csak új államok alakultak, hanem természetes módon sok tekintetben újrarendeződött az új államok térszemlélete, sőt földrajzi névanyaga is. Az ENSZ Földrajzi Nevek Szakértői Bizottsága Kelet-Közép- és Délkelet-európai Szekciója (UNGEGIM ECSEED) 2011 februárjában Zágrábban tartotta 20. ülését, s azon még mindig lényegi téma volt a térség, a települések földrajzi neveinek egységes használata, illetve értelmezése. A többes nevezéktan és többes térszemlélet valójában történelmi öröksége a szélesebb értelemben vett térségnek, de szinte minden állam igyekszik az államnyelv kizárólagosságát biztosítani a földrajzi nevek tekintetében. A nemzetközi színtéren a földrajzi oktatás, s a tananyagok összehangolásának kérdésköre folyamatosan jelen van, a 2011-től megjelenő „Review of International Geographical Education Online-Rigeo”36 az egyik jelentős képviselője és szereplője a folyamatnak. Nem csak Közép-Európában vagy a Kárpát-medencében jelentkeznek problémák e tekintetben, hanem nagyon széles körben. 36 www.rigeo.org
