Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
52 Hajdú Zoltán A társadalmi, gazdasági, politikai folyamatokban egyszerre jelent meg 2004-től az európai uniós téridea és területfejlesztési-programozási térszemlélet, a Kárpát-medence területéből részesülő államok közötti két- és sokoldalú viszony, a határokon átnyúló kapcsolatok erősítésének kérdésköre, s ezek mellett, de korántsem csak ezek alatt a magyar-magyar kapcsolatok alrendszere is. Magyarország Magyarország esetében az államterület és államhatár nem változott meg a rendszerváltáskor, de a rendszerváltás folyamatában, majd később az átalakulási időszakban szinte folyamatosan változott az ország szomszédsági környezete, a szomszédos országokhoz való viszonya. Az alapvető változás abban fogalmazható meg, hogy a magyar társadalom felszabadult a trianoni hallgatás kényszere alól, s nagyon sok irányban fogalmazódtak meg Trianon kezelésének lehetséges útjai. A tudományos rendszerváltás kezdetei az 1980-as évekre nyúlnak vissza Magyarországon. A Szegeden megjelenő Tiszatáj és a Baján kiadott Dunatáj (1980-1995) tudományos és művészeti folyóiratok „táji szemléletben foglalkoztak fontos kérdésekkel”. Különösen a Tiszatáj vált országos jelentőségű kiadvánnyá. Magyarország esetében a rendszerváltás meghozta a földrajzi kutatás szabadságát is, s ez sok tekintetben magával hozta a Kárpát-medence kutatásának újjászületését, majd nagymértékű kibővülését. Egyszerre jelent meg a természeti, a történeti, a társadalmi, az etnikai és a politikai földrajzi kutatások új vonulata. Különösen a magyar etnikumra és a magyar kisebbségekre vonatkozó kutatások jelentettek újdonságot (Kocsis- Kocsiné Hódosi 1988). A történeti földrajzi kutatások új „nyitányát” Frisnyák S. 1990-ben megjelent Magyarország történeti földrajza jelentette, melynek a címlapján először jelent meg ismét a két világháború közötti időszak „mindennapi ábrája”, a történelmi Magyarország kontúrja, s benne a trianoni ország területe.37 Az 1989-1990 évi rendszerváltás közben és után több érdemi lehetőség állt a magyar földrajztudomány és szélesebb értelemben a magyar társadalom előtt szűkebb térszemlélete újraformálásakor:- visszatér a két világháború közötti időszakhoz, amikor Magyarország (területi) fogalmán elsődlegesen a történelmi Magyarországot értették (erre volt példa Frisnyák Sándor történeti földrajzi munkája);- avagy szintén visszatér, de Bulla Béla és Mendöl Tibor 1947-es koncepciójához, s azt mondja, hogy a Kárpát-medence a magyarság szűkebb értelemben vett földrajzi környezete, s azt kimondatlanul azonosítja a történeti Magyarországgal;- a Közép-Duna-medence válik a magyar térszemlélet meghatározó kategóriájává;- Közép-Európa válik a magyarság legszűkebb szomszédsági környezetét megjelenítő térkategóriává. A magyar földrajztudomány és a magyar társadalom mindegyik irányba elindult, mindmáig vannak példák minden megközelítésre (sőt a direkt módon vállalt „Nagymagyar37 A kötet címlapja a két világháború közötti időszak megoldásaira emlékeztet.
