Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei

348 Uszkai Andrea

mazó fiúgyermekei nem örökölhettek. 1619-ig helytartók kormányoztak Felső- Ausztriában. Ekkor a Belső-Ausztriát kormányzó V. Lipót főherceg (1619-1632) vette át Tirol és Elő-Ausztria irányítását. Utódai fiai, Ferdinánd Károly (1646-1662), majd Zsigmond Ferenc (1662-1665) voltak. Utóbbi halála után Felső-Ausztria I. Lipót császáré lett, aki Ferdinánd Károly lányát, Claudia Felicitast vette feleségül. 1665-ben tehát az osztrák örökös tartományok ismét egy fő alatt egyesültek (Vajnági 2009).

1683 és 1699 között újra a törökkel való küzdelem időszaka következett. Az Oszmán Birodalom 1683-ban még egyszer nagy erőfeszítéséket tett Bécs elfoglalásának érdekében. Hosszan ostromolta a várost, de Bécs kapui alatt végleg megtorpant. Végül 1699- ben megkötötték a karlócai békét, melynek értelmében a Habsburgok hatalma kiterjedt egész Magyarországra, és Erdélyre is, valamint övék lett Horvátország és Szlavónia a horvát-szerb lakosságú „granicsárok" határőrvidékével. Az 1718-ban megkötött pozsareváci béke értelmében a birodalom újabb területeket szerzett, elhódította a töröktől a Maros-Tisza közét, Észak-Boszniát, Szerbia nagy részét Belgráddal és Havasalföld egy részét. Bár e területek jelentős részét Ausztria az 1739-es belgrádi békében visszaadta, befolyását a Balkán-félszigeten továbbra is megőrizte (Pethő-Szombathy 1989). Ausztria 1683 és 1739 közötti határváltozásait a 3.9.3 ábra szemlélteti.

3.9.3 ábra: Ausztria határváltozásai (1683-1739)

Forrás: Austria-Forum 2015.