Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
Ausztria közigazgatási térfelosztásának történeti átalakulása... 347 Európában soknemzetiségű államok alakultak ki. Ebben az időben az Oszmán Birodalom már az egész Balkán-félszigetet meghódította, és a század utolsó negyedében a törökök sűrűn törtek be karintiai, krajnai és stájer területekre. Az egyre növekvő török veszedelem nagy központosított államok megalakulását követelte, amelyek alkalmasak voltak a török előrenyomulás feltartóztatására (Pethő-Szombathy 1989). 1493-ban I. Miksa foglalta el a császári trónt. Reformjait azért érdemes kiemelni, mert a mai közigazgatás ágai csiráikban majdnem mind a Miksa-féle intézményekre vezethetők vissza. Egyik (közigazgatási szempontból jelentős) reformja az volt, hogy 1512-ben a birodalmat tíz kerületre osztotta föl. 1. Ausztria;1 2. bajor kerület;1 2 3. sváb kerület; 4. frank kerület; 5. választó rajnai kerület; 6. felső rajnai kerület; 7. alsó-rajnaiwestfali kerület; 8. felső szász kerület; 9. alsó szász kerület; 10. burgundi kerület. A felosztás célja az ügykezelés megkönnyítése volt, de ezt kétségessé tette az egyes kerületek nagy kiterjedése. Sokkal jobban megfelelt a követelménynek az, hogy a birodalom példájára a kerületi rendek is összegyűltek és a kerületi vagy tartománygyűléseken a közös szükségletek fedezésére adóztak, a kerület hadjutalékát megszavazták, a személy- és vagyonbiztonságról gondoskodtak. Ennek az intézkedésnek különösen a birodalmi hatalom süllyedése idején tűnt ki a jelentősége, mert amikor a birodalmi törvényszék hatalmát vesztette, az igazságszolgáltatásnak a szükséges súlyt megadták, a birodalmi gyűlésnek a pénzverés, közlekedés, a belső rend fenntartása érdekében hozott határozatait végrehajtották és megakadályozták a birodalom feloszlását. Éppen ennek köszönhette azt, hogy az intézkedés mindvégig fennmaradt (Csuday-Schönherr 1904). A 15-16. század fordulóján a Habsburg-dinasztia számos új birtokkal gazdagodott. Károly úgy vélte, nem tudja egyedül kormányozni a hatalmas birodalmat, ezért az 1521- es wormsi birodalmi gyűlés idején tárgyalásokba kezdett öccsével, Ferdinánddal (a későbbi I. Ferdinánd császárral, 1556-1564) a Habsburg-birtokok megosztásáról. A tárgyalás eredményeit az 1522 elején megkötött brüsszeli szerződések rögzítették. V. Károly az osztrák főhercegi cím megtartása mellett lemondott öccse javára Felső- és Alsó- Ausztria tartományokról, Stájerországról, Karintiáról, Krajnáról, kivéve néhány, az utóbbi két hercegséghez tartozó kisebb uradalmat, valamint kibővített birtokmegosztási szerződésben mondott le és engedte át Ferdinándnak Tirolt, Burgaut, Kirchberget, I. Miksa sváb birtokait (Feldkirch, Bregenz, Budenz, Hohenberg, Schelkingen, Nellenburg) és Württemberget. Ferdinánd élethossziglan megkapta az elzászi családi birtokokat, amelyekről V. Károly 1540-ben mondott le véglegesen. A brüsszeli szerződések szentesítették a Habsburg-dinasztia szétválását spanyol és osztrák ágra, és lehetővé tették, hogy Ferdinánd megkezdje hatalma kiépítését az osztrák örökös tartományokban. A családi birtokok azonban csak az ő haláláig, 1564-ig maradtak egy kézben, mert három fia között osztották fel az örökös tartományokat. II. Miksáé (1564-1576) lett Alsó-Ausztria országcsoport, Károlynak (1564-1590) jutott Belső-Ausztria, és a család tiroli ága, Ferdinánddal (1564-1595) az élén, kapta meg Felső-Ausztria országcsoportot. A család Alsó-Ausztriát birtokló ága Mátyás császárral (1612 - 1619) kihalt, és a birtokok II. Ferdinándra (1619-1637) szálltak. A Felső-Ausztriát kormányzó tiroli ág gyakorlatilag már Ferdinánddal kihalt 1595-ben, mivel a Philippine Weslerrel kötött házasságából szár-1 Magában foglalta Ausztriát, Stájerországot, Karinthiát, Breisgaut. 2 Ide tartozott a Salzburgi Püspökség is.
