Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
Az erdélyi autonómia 301 tót kapott, mint dicséretet. Kritikával élt Smaranda Enache, Sabina Fati és Traian $tef is (Enache 2001 Fati 2000 §tef 2002b). Ezen szerzők nem vélték kielégítőnek és megfelelőnek a hatalommegosztást, úgy érezték, nem érvényesül a szubszidiaritás elve és ezzel egyes területek akár egyenesen hátrányos helyzetbe is kerülhetnek. Enache külön utal Elazar elveire és a nemzetállamok előtt álló kihívásokra, így a paradigmaváltás az elazari értelemben vett átalakulást jelöli, amelyről már írtunk néhány gondolattal előbb. A decentralizáció mellett érvelt számos szerző, miközben kiemelték, hogy a centrum folyamatosan hangoztatja ugyan a reform és decentralizáció jelentőségét és halaszthatatlanságát, mégis csak verbális szinten jelent meg mindez a román politikában. Az Altera 9. számában Kolumbán Gábor szentelt figyelmet a régiók felértékelődésének, az európai integrációban történt paradigmaváltásnak, amely a nemzetállamok és a régiók közötti kapcsolatok megváltozásához vezetnek. Ebben a kontextusban is felértékelődik a decentralizáció eszköze, amely ebben a nemzetállam-régió kapcsolatban dominál az Európai Unión belül. Ehhez képest Romániában, Kolumbán szerint, semmiféle politikai akarat nem vállalta fel az ország valós decentralizálását (Kolumbán 1998).20 Szintén az Altera publikálta Horváth Gyula összehasonlító elemzését is, amelyben a magyarországi szakember Bulgária, Magyarország és Románia regionális politikáját hasonlítja össze. Ebben a tanulmányban Horváth megfogalmazta kritikáját a romániai regionális folyamatok tekintetében, kijelentve, hogy az 1998-ban létrehozott régiók és az azóta lezajlott folyamatok csak kiindulópontját képezhetik egy hathatós regionális politikának, és megfogalmazta javaslatait is Románia számára. Hangsúlyozta, hogy a romániai regionalizációs folyamatoknak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk az ország és főleg Erdély területén élő kisebbségeket és azok földrajzi elhelyezkedését, valamint figyelembe kell venni a gazdasági térszerkezet sajátosságait. Horváth szerint hatalmas előnyt jelent a román decentralizált területfejlesztés számára az ország települési szerkezete, amely nagy, központ-szereppel bíró városokban gazdag, így ezek a gazdasági növekedés valódi centrumaivá válhatnak Romániában (Horváth 2003). A Provincia leközölte Mircea Suháreanunak a Romániai Magyar Szó 1990. március 30-iki számában megjelent írását is (Suháreanu 2000), amelyben a szerző már akkor, közvetlenül a rendszerváltás után kiemeli az autonómia pozitívumait, leírja sokféle megjelenési formáját, amelyekben a szabadság és demokrácia mint a nyugati államszervezés meghatározó alapelvei, jutnak kifejezésre. Példaként említi az olasz és a spanyol régiók önállóságát, amely nem fenyegeti az érintett országok területi egységét. Suháreanu beszámolt a finnországi svéd autonómiáról is, amely széles körű jogosítványaival mintaként szolgál minden kialakítandó autonóm térség számára, de nem feledkezett meg a sokáig centralista Franciaországban lezajlott decentralizációról sem, amely a korzikai és bretagne-i feszültségi gócokat oldotta. Ez a példa Románia számára sokkal inkább releváns lehet, a francia modell követése okán. A Provincia szerzői példaértékűnek tekintették a vajdasági folyamatokat is, amelyekről számot adnak több lapszámban is,21 illetve interjúkat készítettek és publikáltak a 20 Az írás az 1998-as régiófejlesztésről szóló törvény megszavazás előtt született. 21 Leközlik a Vajdaság Autonóm tartomány Képviselőházának 2001. március 29. kelt Platform Vajdaság Autonóm Tartomány Alkotmányos Hatáskörének Érvényesítéséről című dokumentumát (Provincia 2001/5, 14-15), lásd még Szerencsés Zsuzsanna: Decentralizáció és autonómia a „posztmilosevicsi” Szerbiában (Provincia 2002/8-9, 11-12).
