Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
Az erdélyi autonómia 281 A Habsburg udvari politika erdélyi hatalmának növelése érdekében a katolikus egyház térhódítását támogatta. Ennek egyik járható, „hivatalos” útja az ortodox (görögkeleti) román egyházzal való unió volt. A bécsi udvari diplomácia korán észrevette, hogy a hajdani Erdélyi fejedelemség idején létrejött három nemzet és négy vallás közötti szoros együttműködés megbontásával megnyílhat az út a Habsburg-uralom zökkenőmentes beilleszkedése előtt. A francia és más nyugat-európai abszolút uralkodók példáját követve a Habsburg-ház a soknyelvű és vallású Monarchia területét egységesíteni kívánta. Az összetartó erőt egyedül a római katolikus vallásban vélte megtalálni. Annak, hogy a Habsburgok a négy bevett vallás, a katolikus, az evangélikus lutheránus, református, unitárius közül a katolikus egyház erdélyi térhódítását tűzték ki célul, részben vallási, részben pedig birodalmi okai voltak (Marton 2001, 176-177). A 17. század végén még többségében kálvini hitelveket valló erdélyi magyarságot rebellióval és törökbarátsággal gyanúsította meg a Habsburg-udvar. Vele szemben olyan megbízható feleket keresett, akik lojalitására, hatalmi túlsúlyba juttatván őket, bármikor számíthatott. A Habsburg-udvar politikai szándékának megvalósítását két tényező akadályozta. Az első tényező az volt, hogy a szászok és a katolikusok mind számarányukban, mind politikai súlyukban elmaradtak a még mindig politikai túlsúllyal rendelkező protestáns magyar rendekkel szemben. A másik fontos tényező a Diploma Leopoldinum hitlevélben lefektetett rendelkezés volt, amely alapján I. Lipót magyar király a három nemzet és a négy bevett vallás között az önálló fejedelemség idején fennállott viszonyokat változatlanul betartja. A három nemzet és a négy vallás számarányának megbontása a Diploma Leopoldinum ban megfogalmazottak megsértése nélkül kivitelezhetetlen volt. Egyedüli törvényes és járható út a megtűrt státuszú (tolerata religio) és relatív többségben élő görögkeleti (ortodox) vallású román nemzeti kisebbség jogi helyzetének megváltoztatása volt a katolikus vallás felvételével. A román görögkeleti vallásúak részére a megtűrt státuszban bizonyos jogi keretek között védelmet biztosítottak az Approbatae1 és a Compilatae1 2 törvénygyűjteményben foglaltak. A román ortodox nemzeti és vallási kisebbség Erdélyben „teljes szabadságot élvezett saját püspökeinek kormánya alatt, élhette a maga külön egyházi életét, de a bevett felekezeteknek nem osztályrészül jutó politikai jogokat élvezett” (Benda 1994, 1-5). Az erdélyi román ortodoxok a 17. század végén, a római katolikus egyházzal való uniót lehetőségként használták fel az adótól és a jobbágyságtól való szabadulás érdekében. Erdély három nemzeten és négy bevett valláson alapuló alkotmányos jogrendszerének évszázados hagyománya szűnt meg a román ortodox egyház hivatalos elismerésével. Az erdélyi román nemzetiség a vallási unió által egy megtűrt politikai és jogi státuszból az államalkotó nemzetek sorába lépett. A 18. század elején a protestáns rendek konzervativizmusa és a katolikus rendeknek a nemzeti viszonyok átalakulásától való félelme nem tudta megakadályozni a Habsburg-udvar rekatolizációs törekvéseit. 1 Approbatae Constitutiones Regni Transytvaniae et Partium Hungáriáé eidem Annexarum... c. törvénygyűjtemény tartalmazta az 1540-1653 közötti országgyűléseken hozott határozatok rendszerbe foglalt és szerkesztett anyagát (Pomogyi 2008, 60). 2 Compilatae constitutiones regni Transytvaniae et Partium Hungáriáé eidem annexarum... c. törvénygyűjtemény tartalmazta az 1653-1669 közötti országgyűléseken hozott határozatok rendszerbe foglalt és szerkesztett anyagát.
