Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
228 Miklósné Zakar Andrea Jelentős korszak az 1830-as évek periódusa, amely a románok Európa-orientációját alapozta meg. Abban az időben a román terminológiában összefonódott a modernizálás és a nyugatosítás fogalma. Jól mutatja a Nyugat felé fordulást a román ábécé latinizálása is: 1830 és 1860 között vegyes betűs frás honosodott meg (cirill és latin betűk használata), majd 1860-tól törvény írta elő a latin ábécés írásmódot (Boia 1999). Érdekes módon a román társadalomban a modernizálás eszméjének felkarolói nem a polgári rétegből kerültek ki, mivel ilyen társadalmi réteg akkor még nem volt jelen a fejedelemségekben. A nyugatosodás, európaizálás újfajta öltözködési divatban és új eszmék meghonosításában is tetten érhetőek, alapvetően leginkább a fiatal bojárok köreiben. Az 1860-70 közötti időszakban jelentős arányú változások következtek be az intézményi struktúrában is, hiszen a Nyugat felé fordulás közintézmények, egyetemi rendszer, törvények, alkotmány, parlamenti rendszer átvételét is jelentette. Problémát jelentett az, hogy a modernités jelentős urbanizációs folyamatokat és a polgári réteg markáns jelenlétét feltételezte, a román társadalom azonban a nagybirtok és a paraszti réteg kettősségére épült abban a korszakban, a lakosság 81,2%-a még a 19. és 20. század fordulóján is a rurális térségben élt (Boia 1999). A román kultúrát sokáig nem a nemzet eszméje, hanem az ortodox eszme uralta, de ezen markánsan változtatott a 18. század végén formálódott ún. Erdélyi Iskola (Boia 1999). Érdekes, hogy miközben az erdélyi románokra nem hatott a reformáció, az ellenreformáció iránt annál inkább fogékonyak voltak, így ebben a korszakban (a 17. század végén és a 18. század elején) az erdélyi románok közel fele tért át a görög rítusú katolikus vallásra, amelyet Alexandru Cistelecan a románok számára a korszak „egyetlen szellemi forradalmadként értékel. Az erdélyi románság szempontjából a görög katolikus egyház szerepe és története meghatározó jellegű (Cistelecan 2001, 2002). „A Román Unitus Egyház nyitotta meg a románok előtt a városokat, s tette lehetővé számukra a mesterségekben, a szabad pályákon és a közigazgatásban való tevékenykedést. Ennek az egyháznak az iskolájából kerültek ki nemcsak az Erdélyi Iskola képviselői, hanem a kor román értelmiségei is" (Cistelecan 2001,1). Láthatjuk tehát, hogy az erdélyi román értelmiség és polgárság kialakulási folyamatában ennek a vallásnak és egyháznak milyen nagy szerepe volt. A görög katolikus egyház szerepét ily módon vizsgálva jól látható, hogy a románság nemzetté válásának szempontjából Erdély milyen központi szerepet töltött be, illetve Erdély vallási palettáján milyen jelentős színfolt a görög katolikus szellemiség, amely mára sajnos kis létszámban reprezentált. Az Erdélyi Iskola tagjai Bécsben és Rómában kaptak képzést, és megszállottan igyekeztek a románok latin származását igazolni. „Munkásságuk jelentős forrásává vált a román térség Nyugat felé való tájékozódásában, de az erdélyi írástudók hangütése - akik idegen uralom alatt élő paraszti társadalom képviselői voltak - csak akkor talált visszhangra, amikor a két román állam vezető rétege elhatározta a nyugati minta átvételét” (Boia 1999, 20). Miután a románok elszakadtak a görög, a török és végül az orosz mintától is, az űrt nyugati modellekkel kívánták feltölteni. Az oktatásnak is nagy szerepe volt a románok Nyugat-orientációjában. A román politikai elit és a kis számú értelmiség sokat utazgatott Nyugatra, különösen Franciaországba és Németországba, közülük jó néhányan tanulmányi célokból. Ezekben az országokban a románoknak lehetőségük volt inspirálódni az aktuális nyugati ideológiákból: a romantika, a liberalizmus, valamint a nacionalizmus és konzervativizmus különböző válfajai hatottak rájuk (Hitchins 1992).
