Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
3.4 Térfelfogások, terek, régiók Romániában Miklósné Zakar Andrea A románok Nyugat-orientációja és Közép-Európa fogalma a román diskurzusban Nyugatiság, Európa Kelet és Nyugat között, egy sajátos földrajzi elhelyezkedésű nép, a román, évszázadokkal ezelőtt elkezdte keresni helyét Európában. A 18. században, amikor 1711 után az orosz és az oszmán birodalom egymásnak feszülése kihatott a térségre, a román fejedelemségek területén folyó harcok, illetve a megszállások gyengítették a románok helyzetét. A 19. század első évtizedeiben a keresztény népek szabadságharcaik révén igyekeztek az oszmán birodalomtól függetlenedni, ebbe bekapcsolódtak a románok is, de egy ideig függetlenedési törekvéseik nem jártak sikerrel, viszont a görögök függetlenedésével megszabadulhattak a fanarióta rendszertől. A görögök Keletet testesítették meg, ezért a velük való „szakítás” egyben a Kelettel való szakítás első lépése is volt. Az 1829-ben megkötött török-orosz drinápolyi béke értelmében elismerték a szabad hajózást a tengerszorosokban és a Dunán, felszámolták a török kereskedelmi monopóliumokat a román fejedelemségekben, Havasalföld déli és keleti határa ismét a Duna lett, de Moldva és Havasalföld orosz megszállás alá került (Kovács 2011; Hardi 2012). A törököktől való elszakadás sokkal inkább egyértelmű volt, mint az ortodox görögöktől való eltávolodás, mivel a törököket másnak vélték, a románság sok rossz tulajdonságát tőlük származónak gondolták, amelyek alattomosan behatoltak a román nép szokásaiba és lelkületébe (pl. lustaság) (Boia 1999). De számtalan rossz tulajdonság átvételét a fanarióta görögöktől származtatták: korrupcióra és csalásra való hajlam, jellemgyengeség stb. (Spiridon 2006). Az 1830-as évekig a román vezetők Oroszországra támaszkodtak, de a Török Birodalomtól való szabadulás után nem kívántak egy újabb birodalom nyomása alá kerülni. Oroszország viszont az ortodox kereszténység megmentőjeként lépett fel, mivel a muszlim uralom alól felszabadította a románokat. A főleg a külkapcsolatokban megjelenő oroszok iránti ellenérzet ebben az időszakban gyökerezik (Hitchins 1992). Az ún. Regulamentele Organice (Szervezeti Szabályzatok) a drinápolyi béke hatásaként lehetővé tették az alkotmányos kormányzás kezdetleges formájának kialakulását, ezáltal újítva meg a fejedelemségek életét és működését (Kovács 2011).
