Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
180 Hardi Tamás - Mezei István A Besztercebányát központi helynek megnevező dokumentumtól függetlenül a turócszentmártoni nemzetgyűlésen, amikor 1861-ben elfogadták a Memorandumot, határoztak arról is, hogy (a szerb Matica Srpska - 1826 és a cseh Matice Česká - 1831 mintájára) létrehozzák a Matica slovenskát mint új össznemzeti (felekezetek feletti) kulturális intézményt, amelynek székhelye Turócszentmárton lett. A szlovák nemzeti mozgalom eredményeként három szlovák oktatási nyelvű gimnáziumot is alapítottak, így újabb városokkal dúsult a szlovákok által kiemelt jelentőségűnek tartott városok sora. Nagyrőce (Revúca - 1862) evangélikus gimnázium, Turócszentmárton (Martin - 1867) evangélikus gimnázium, Znióváralja (Kláštor pod Znievom - 1869) katolikus gimnázium. Az 1863-ban kitört újabb oroszellenes lengyel felkelés alkalmat adott arra, hogy a szlovák nemzetépítőkön belül vita kerekedjen a szláv egységről. A Húrban köré csoportosulok russzofil álláspontot képviseltek. Ők a szlovák nemzet védelmének zálogát a cári Oroszországban látták, amelyet egyébként a szlávság bástyájaként tiszteltek. Ezért a lengyeleket, akik Oroszország ellen harcoltak, a szlávok ellenségeinek tekintették, felkelésüket pedig olyan testvérháborúként értelmezték, amely megosztja a szláv egységet. A russzofil gondolkodású szlovák politikusokat később, utólag a régi iskola képviselőiként emlegették. Velük szemben jelentek meg az új iskola képviselői, akik a cári rendszert elutasították és a vele szemben föllépő, a szabadságukért harcoló lengyelek mellé álltak. Ez a tábor a szlovákok nemzeti sorsának javulását a magyar politikai vezetéstől várta, nem pedig Bécstől vagy Szentpétervártól. Már a Memorandum megfogalmazásakor ellenezték, hogy abba bekerüljön a szlovák etnikai terület, az Okolie körülhatárolása, mert szerintük az előre lehetetlenné teszi a szlovák-magyar megegyezést. A régi és az új iskola hívei között a későbbiekben is az Okolie kijelölésének programpontja volt a legjelentősebb különbség. A szlovák nemzeti-politikai mozgás fő irányvonala a dualizmus korában a szlovák etnikai terület autonómiáját követelő 1861-es Memorandum maradt. Sokan bírálták ugyan (főként az új iskola hívei), ám még a későbbi irányzatok (a katolikus néppártiak, az agráriusok, a liberális hlasisták, a szociáldemokraták) számára is a szlovák politika alapdokumentuma maradt (Hamberger 2008, 20). A magyarországi szláv népekkel meglévő szoros politikai kapcsolatok mellett megerősödött a csehekkel régóta fennálló testvéri kapcsolat is. A cseheknél szlovakofil mozgalom alakult ki, amelynek résztvevői elsősorban az 1880-as évektől kezdtek érdeklődni a szlovákok iránt. Ebből a célból 1896-ban Prágában létrejött a Českoslovanská jednota (Csehszláv egység), amely a csehek és szlovákok közeledését, és a csehek szlovákoknak nyújtandó segítségét kívánta megerősíteni. Ez a társaság 1908-tól (Luhaóovicében) minden évben cseh-szlovák találkozókat szervezett. A csehek a saját iskoláikban a szlovákoknak ösztöndíjakat biztosítottak. A Prágában tanuló szlovák diákokra erősen hatott T. G. Masaryk tanítása. Létre is hozták a Detvan tudományos diákkört, amely szorosan együttműködött a Českoslovanská jednotával. A Prágában végzetteket Magyarországon általánosan pánszláv agitátoroknak bélyegezték (Hamberger 2008, 23). Említést érdemel, hogy erre az időszakra kialakult egy bizonyos szakosodás. A fentebb ismertetett politikai-közéleti területi lehatárolások mellett megjelentek a tudományos, elsősorban néprajzi dolgozatok, amelyek térképeken ismertetik a szlovákok területi elhelyezkedését. Közülük a legismertebb Lubor Niederle prágai cseh professzor munkássága,
