Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
Kis nagy ország: Szlovákia 177 lyekre kirándultak, amiből hagyomány született. így vált a tátrai Kriváň, annak 1841-es megmászása után, a szabadság és rendíthetetlenség elsőrangú nemzeti szimbólumává” (Hamberger 2008, 14). A szlovák nemzeti mozgalom az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején részben együtt menetelt a magyar forradalmárokkal, amikor a polgári szabadságjogok kivívásáról volt szó, másrészt végzetesen szembehelyezkedett a magyar függetlenségi harccal. A szlovákok 1848. május 11-én Liptószentmiklóson fogadták el a Szlovák nemzet kívánságai néven ismertté vált 14 pontjukat, amelyben többek között nemzeti egyenjogúságot követeltek. A nyelvhasználati követelések mellett nemzeti-nyelvi-néprajzi szempontok alapján „etnográfiai határok megállapítását” kérték, és ezekben a tartományokban önálló nemzetgyűlések tartására jelentették be igényüket (Steier 1912, 35-36). Az 1848. júniusi prágai szláv kongresszuson három geopolitikai tartalmú álláspont rajzolódott ki: 1. ausztroszláv koncepció, amely a Habsburg alkotmányos monarchia föderalizálását és nemzeteinek egyenjogúsítását követelte; 2. az össz-szláv koncepció a szlávok politikai összekapcsolásának lehetőségét villantotta fel; 3. egyes csehek azt képviselték, hogy a cseh és a szlovák területeket kapcsolják közös alakulatba. A magyarországi szlovákok és ruszinok nevében Húrban a szlovák területeken autonóm kormányt (állandó bizottságot) és parlamentet követelt, Magyarországon belül. Ez a vélemény az ausztroszláv koncepcióhoz állt a legközelebb. Mivel a forradalmi magyar kormány nem fogadta el a nemzetiségek azonnali egyenjogúsításának követelését, a szlovák politikusok radikális szárnya felkelést szervezett a magyarok ellen, a bécsi udvar támogatásával. A katonai lépés célja a szlováklakta területek függetlenítése a magyar kormánytól, önállóság közvetlen Habsburg-fennhatóság alatt. Törekvésük sikertelen maradt, a katonai akció a kezdeti sikerek után elbukott. Ennek ellenére újabb memorandumban fogalmazták meg kéréseiket. Ennek magva egy önálló szlovák politikai-közigazgatási terület volt, amelyen a szlovákok mint elismert nemzet él, saját országgyűlést tart fenn, államigazgatása önálló és csak Bécsnek alávetett, hivatalos nyelve a szlovák. Az átadott iratban a területet is megnevezték: „Zem Slovenská9”. Azóta a történettudomány kiderítette, hogy az eredeti folyamodványban Szlovák Nagyhercegség követelése szerepelt, de útközben értesült a küldöttség az olmützi alkotmány tartalmáról, ezért ezt a kérést átírták. Nagyhercegség helyett csak a szlovákok által lakott területek lehatárolását kérték (Gábriel, 1999.). Területi-politikai igényüket - valamilyen politikai autonómiát - a magyar függetlenségi harc leverése után sem tudtak maguknak jutalmul elérni, cserébe a korábbi támogatásért. A változó politikai csatározások sorában az 1861-es Memorandum volt a következő fontos lépés, amelynek politikai-földrajzi tartalma volt. A Turócszentmártonban megfogalmazott A felső-magyarországi szlávok (szlovákok) nemzeti gyűlésének kívánságai című 9 „Szlovák Föld”
