Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
16 Hajdú Zoltán Magyar-, Kárpáti-medence (stb.) is megjelent az elemzésekben. Valójában csak a két háború között stabilizálódott világos térfogalomként a megnevezés. Akkor sem kizárólagosan, hiszen Jócsik Lajos 1944-ben már (és még) úgy vélte, hogy sokkal korrektebb a „Közép-Dunamedence” megnevezés és annak használata. A földrajzi táj és az állam területi tagozódása, viszonya a természeti földrajzi környezethez lényegi kérdésként vonul végiga modern magyar földrajztudomány történetén. (Az államtáj, illetve a tájállam kategóriáinak kidolgozásában a magyar földrajz lényeges szerepet játszott.) A magyar földrajztudomány története nagy részében a politikai tér (Magyarország, Magyar Birodalom, a Szent Korona Országai stb.) elemzésének adott elsőbbséget. Csak Trianon után vált lényegessé a Kárpát-medence mint természeti nagytáj földrajzi kutatása. Az orográfiai, vízrajzi kérdések, a természetes politikai határok elmélete Trianon után „egymásba csúszott”. A „Kárpátmedence" című, gazdaságpolitikai folyóirat (1941-1944 között) meghatározó szerepet játszott abban, hogy a szűkebb értelemben vett geológiai, földrajzi szaktudományon kívül a magyar politikai, gazdasági, kulturális elit lényegesen jobban megismerje a Kárpát-medence történetileg változó problematikáját. A folyóirat nem üzleti, hanem nemzetpolitikai jellegű és jelentőségű vállalkozás volt.2 Az államszocialista időszakban (Ausztriát leszámítva a térség országai megélték ezt a korszakot) az állam minden korábbinál erőteljesebben rányomta bélyegét a térszemléletre, a földrajzi kutatásokra is. A korszak elején elsődlegesen az állami keretek váltak a kutatás és áz oktatás meghatározó térkategóriájává, egyes, korábban favorizált területi kategóriák (így a Kárpát-medence is) szinte tabuvá váltak. Új területi kategóriaként jelent meg a „béketábor", a „szocialista tábor”, az európai szocialista országokat összefogó „Kelet-Európa” megnevezés. Az 1960-as évek végétől meginduló tudományos erjedéssel, majd az 1980-as évek végén megkezdődő „rendszerváltásokkal” új feltételek alakultak ki társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális, oktatási stb. tekintetben szinte minden érintett országban. Különösen vonatkozik ez a szocialista föderációk (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió) összeomlása utáni új országokra (Szlovákia, Ukrajna, Szerbia, Horvátország, Szlovénia). Új területi identitásokat kerestek, új módon gondolták újra (leggyakrabban az államszocialista korszakot megelőző tudományos bázisokon) térbeli pozícióikat, térközösségi „vállalásaikat”. A medence új államföldrajzi képe úgy jellemezhető, hogy két ország (Magyarország, Szlovákia) teljes területével, Horvátország és Románia területének jelentős része, Szlovénia és Szerbia területének érdemi része, Ausztriának egy tartománya (Burgenland), Ukrajnának egy megyéje (Kárpátalja/Kárpátokon túl) tartozik a Kárpát-medencéhez. Ha nagyon pontosan követjük az orográfiai határokat, akkor Csehországnak, Lengyelországnak és Bosznia-Hercegovinának is van egy kis területe a medencén belül. Történetileg soha nem volt politikailag ennyire felszabdalt a térség, mint ma. Ezzel együtt mindegyik érintett ország számára politikai tekintetben is fontos a nagytérség, akár azonosul annak elnevezésével, akár nem. Az Európai Unió az osztrák csatlakozással (1995) „behatolt” a Kárpát-medencébe, majd a 2004. májusi (Magyarország, Szlovákia, Szlovénia) és Románia 2007. évi belépésével a térség domináns, integrációs szervezetévé vált. Az Európai Unió fontos kutatá-2 A kiadvány alig ismert a magyar tudományban és közgondolkodásban.
