Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
150 Hardi Tamás kai-történelmi viszonyok. A jobb élet reménye azt mutatja, hogy a nagytérségi hovatartozás hangsúlyozása olyan eszközként jelenik meg, amely segít abban, hogy magunkat olyan térség részének érezzük, láttassuk, amely kívánatos számunkra, s elhatároljon bennünket olyan területi közösségektől, amelyeket nem kívánunk vállalni még akkor sem, ha földrajzilag vagy történelmileg a közösségnek lenne alapja. Ez elsősorban a térség nyugat felé való igazodásában látszik meg. Míg a keletebbi (szegényebb) ország válaszadói magas arányban vállalták a térközösséget a nyugati szomszéddal, addig viszonossági alapon ez nem volt érvényes. Ez a jelenség a nyolcvanas évektől hagyományosnak mondható, mikor a Közép-Európa fogalom újra felfedezése és értelmezése szinte valamennyi országban a közép-európai identitás újraerősödését idézte elő. Ezt a jelenséget több országban is regisztrálhatjuk, a kérdezettek között leggazdagabbnak számító Ausztriában csakúgy, mint Ukrajnában. Nagyon erősen megmutatkozik a szlovén válaszadóknál, valamint a románoknál és a horvátoknál is. Ezt a nyolcvanas évek óta jellemző viszonyulást megtörik új, más jelenségek is. Hogy ezek mennyire újak, nem tudjuk, hiszen hasonló kutatás korábban nem zajlott, de úgy véljük, hogy erősségük, jelentőségek az utóbbi évtized eredménye. Ide sorolhatjuk azt, hogy erősen megjelenik az etnikai-történelmi alapú terek erősödése, újraéledése. Ez erősen meglátszott a szlovák, a magyar, a szerb és a horvát válaszadóink körében, de az osztrák diákok rendkívül erős német kötődését is ide sorolhatjuk. Ez a kapcsolati háló néha gazdasági alapú megerősítést is kap, néha azonban akár szembe is megy azzal, s mindenképpen a térség egyfajta újra/visszarendeződését mutatja, másokat, mint amilyeneket a kilencvenes években a térség lakói, politikusai elképzeltek. Ez nem csak a volt szocialista országok erősödő nacionalizmusának számlájára írható, hanem fontosnak ítéljük Ausztria szerepvállalásának jellemzőit is. Míg a korábbi Közép-Európa-képek jellemzően osztrák és német irányultságot fejeztek ki, mára a szlovák, a magyar, a horvát válaszadók információiból egy szűkebb, politikailag „magára hagyott’’ Közép-Európa bontakozik ki. Ausztria nem folytatott aktív nagyregionális politikát, nem kívánt a térség vezetőjévé visszaalakulni, saját Közép-Európa-képéből kizárta az általa „Kelet-Európá”-nak mondott posztszocialista térséget. Ugyanakkor a többi államban (a teljesen osztrák orientáltságú szlovén, és a viszonylag jelentős magyar szimpátia kivételével) sem került be Ausztria a szűkebb térközősségekbe. A szlovák, a magyar, a horvát, a román, az ukrán válaszokból külön-külön terjedelmű, kisebb, szűkebb Közép-Európák rajzolódnak ki, amelyek egy részében erős szerepet kapnak az etnikai kapcsolatok. A szlovák válaszadóknál elsődleges a cseh kapcsolat, kiegészítve a lengyellel, s a nem túl szimpatikus magyarral. Magyarországi válaszaink alapvetően térnek el a többiektől, mivel a válaszokból kirajzolódó elsődleges térképzet és identitás a Kárpát-medencéhez kötődik, s a társországok megválasztása is elsősorban eszerint zajlik le. Bár sok helyütt láthatjuk a szomszédsági viszonyokból eredő racionalitást (pl. a románok, szlovákok, szerbek, horvátok térközösség-vállalása Magyarországgal), de a magyar válaszok egy jelentős részéből kiderült, hogy nem a szomszédos állam, hanem annak magyarlakta részeivel vállalnak térközösséget a válaszadók. Emellett csak kisebb intenzitással jelent meg Közép-Európa mint közös nagyrégió. Sajátos a volt jugoszláv tagállamok helyzete. A szlovén válaszok a teljes tagadást tükrözik, a „kivonulást” a Balkánról. A horvátok esetében a közép-európai kapcsolat mellett erősen megjelenik a balkáni térközösség vállalása, de vélhetően ez nem a volt jugoszláv államalakulathoz való visszanyúlást, hanem egy földrajzi-etnikai szükségszerűséget jelent, hiszen mind Bosznia-Hercegovina, mind Szerbia feltűnik a
