Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
II. Ifjúság 2012-ben - Szilávssy Tímea: Fiatalok és a kockázati magatartás
Fiatalok és a kockázati magatartás 189 dik, maga a szakmára való felkészülés általában 24-25 éves korig (vagy tovább), a családalapítás még ennél is későbbre tevődik. Napjainkban ez a korszak 10-12 évi intervallummal jár, és így a felnőtté válás korszakának lezárulása a 20. és 30. életév közé esik. A jelenséget az ifjúság korának pluralizmusaként emlegetik (Ondrejkovič 2009:433). A 20. században jelentős változások mentek végbe az ifjúság életében. Sőt Zinnecker (1985 IN: Ondrejkovič 2009) korszakalkotó váltásról beszél a fiatalság történelmében, amely a 18. századtól számíthatja kezdeteit. Ebben a tanulási időszakban az iskolai évek folyamatos meghosszabbításáról beszélhetünk, amely a mai napig is jelen van. A múlt században az erre irányuló folyamatok azt eredményezték, hogy a legalacsonyabb osztályhoz tartozók és munkások gyerekei nagyobb mértékben maradtak az iskolai padban. Jelentős változás történt a lányok oktatásának méreteiben is. Míg az 1960-as években a 15 éveseknek csupán 38 százaléka látogatta az iskolát, 1990-ben ez az arány elérte a 92 százalékot. A16 éveseknél ez 25 százalékról 70-re emelkedett, a 17 éveseknél pedig 18 százalékról 53-ra. Az általános iskolalátogatási idő meghosszabbítása a felnőttkorba való belépés elodázásához vezetett. A felnőttek világába való belépés elodázása mellett az oktatás bővítése is hozzásegített az ifjúkor meglétéhez. Az iskolalátogatottság bővítése a mai napig folytatódik, integrálva az alacsonyabb társadalmi és hátrányos helyzetű csoportok tagjait. Az ifjúság korhatárának meghatározásába egy következő fázis, a posztadoleszcens korszak jelentkezik, mely főleg a fejlett országokban alakult tömegjelenséggé. Egy relatívan új korszakról van szó, amely a fiatalság és a felnőttkor közé sorolható. Fő jellemzői a gazdasági függőség (többnyire a szülőktől, vagy különböző ösztöndíjakra utalva, állandó bevétel nélkül), ill. részleges gazdasági függőség (állandó bevétellel, de a szülők támogatásával, többnyire egy háztartásban a szülőkkel). A gazdasági függetlenségen kivül gyakorlatilag minden más területen függetlenek a fiatalok. Erre a korszakra az egyetemi tanulmányok végzése jellemző, ill. az első iskola utáni évek. A korszakváltó történések lényeges változásokat hoztak a fiatalok életébe is. Az új korszakra jellemző a szabadabb életmód, amely teret ad a szórakozásnak a fiatalok saját elképzelése szerint. Természetesen az új, lazább szabályok elfogadása nehézségeket is szül. A fiataloknak meg kell küzdeniük az értékrendek sokaságával, hogy képesek legyenek kialakítani és elsajátítani a megfelelő etikai és társadalmi öntudatot. Olyan társadalmi helyzeteknek és strukturális változásoknak néznek elébe, amelyekkel szemben egyértelmű véleményt kell megfogalmazniuk. Egyértelmű a szülőkkel és a családdal szembeni kapcsolat átértékelése, az új értékek gyakorlása, a szakmaválasztás, a saját egzisztenciával kapcsolatos aggodalmak és az önkép kialakítása. Többnyire tudatlanul mennek végbe e folyamatok és lelki problémák is kialakulhatnak, melyek a magatartási normáktól való eltérést eredményezhetik. Az ilyen helyzeteket adoleszcens krízisnek nevezzük, ami nem jelent mást, mint veszélyeztetettséget, ami erkölcsi megingást és egyes esetekben delikvens viselkedési formákat eredményezhet. Anómiaelméletek Elfogadva Dahrendorf definícióját a forradalomról, mely szerint lényege, kritériuma a gyors és radikális változás, Szlovákiában, ill. a környező országokban az 1990-es években (nemcsak 1989 novemberében) forradalom ment végbe, még ha bársonyos is. E változások radikális és igen gyors voltát nem vonhatjuk kétségbe, hiszen a rendszerváltás előtt, ill. során végbemenő folyamatok nem jelezték előre a transzformáció jellegét és mértékét.
