Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
II. Ifjúság 2012-ben - Szilávssy Tímea: Fiatalok és a kockázati magatartás
188 Szilvássy Tímea Fiatalság, veszélyeztetett csoport? Legszebb kor a gyerekkor, állítják a felnőttek. Igazuk van? Habár némi fenntartással, de egyet kell érteni ezzel a megállapítással. Hiszen gyermekként tapasztal, tanul és érzékel az ember a legtöbbet, miközben teljes ártatlanságával és naivitásával szemléli a körülötte forgó világot. Mi történik azonban, ha a gyermek már nem gyermek többé? Hol az a láthatatlan vonal, amely elválasztja a felnőttkortól és milyen a köztes állapot? Nehéz meghatározni a vonal pontos elhelyezkedését, fontos azonban, hogy beszéljünk a köztes állapotról, mely egy jelentős korszakként mutatkozik az ember életében. Az ifjúság a fiatalkor meghatározásával szemben nem biológiai folyamat, hanem szociokulturális jelenség, mely társadalmi és történelmi dimenziók befolyása alatt áll. Ez azt jelenti, hogy folyamatos változásoknak van kitéve, amelyeket egyrészt történelmi és társadalmi történések befolyásolnak, de ugyanúgy a mindennapi kulturális praktikák is részt vesznek ebben a folyamatban. Az ifjúság szociológiájában időközönként megjelenő kérdésnek mutatkozik a testi és lelki fejlődés folyamatának és a serdülőkor beilleszkedésének vizsgálata ebbe a folyamatba. Ebben az esetben is megállapítható a társadalmi és történelmi hatás. Általánosságban elmondható, hogy a serdülőkor biológiai, az ifjúság szociológiai és a kamaszkor pszichológiai kategória. Egyik kategória, fázis sem önálló, a biológiai fejlődés kéz a kézben jár a társadalmilag elfogadott fejlődési mintákkal, és ezzel együtt a pszichológiai jegyek is változnak. Ez az összefüggés leginkább történelmi ismeretekből dokumentált. A fejlődési különbségek bizonyos régiók, földrészek összehasonlításánál és úgyszintén az időben történő megfigyelésnél is jelentősnek bizonyultak. Általánosságban elmondható, hogy a serdülőkor ma hamarabb, fiatalabb korban jelentkezik, mint az előző generációknál. A kutatók ezt a jelenséget az életkörülmények javulásával magyarázzák, a gyermek kiskorától kezdve minőségi és bőségesebb táplálékot eszik és jobb lakhatási körülmények közt nevelkedik. A magatartás potenciális eltéréseinek gyökerei erre az időszakra vezethetők vissza. Mivel változik a fiatal ember teljes külalakja, ezzel együtt kell korrigálnia a saját elképzeléseit a testéről és önmagáról általában. Ebben fontos szerepet játszik a kortársakkal való összehasonlítás. A szexualitás, a testi vágyak felfedezése és az ezzel járó lelki folyamatok egyvelege alakítja a fiatalok életét. Egyértelmű tehát, hogy a testi folyamatokkal együtt a pszichika is fontos szerepet játszik, miközben a társadalom a saját elvárásaival fordul a fiatalokhoz. A társadalmi szabályok jelentősen befolyásolják a fiatalok életét - bizonyos szempontból szigorúak és törvényekkel szabják meg, mit lehet és mit nem, más szemszögből nézve elfogadják és egyben elvárják, hogy felnőttként viselkedjenek (szakmaválasztás, iskolaválasztás, önállósodás). A társadalom az ifjúság védelmezőjeként lép fel (fiatalok védelmére alkotott törvények, alkoholtilalom, dohányzási tilalom a fiatalok számára, támogatott programok a szabadidő kihasználására stb.), másrészt azonban toleránsabb a fiatalokkal szemben, és engedélyezi a kísérletezést, a különböző magatartásformák gyakorlását és kapcsolatok kialakítását, annak fényében, hogy az ifjú ily módon keresi és fedezi fel a helyes utat. Habár részletekben nem foglalkozunk a folyamattal, egyetérthetünk abban, hogy jellegében bonyolult, és több dimenziót kell vizsgálni a problematika feltárására. Fontos információnak számít a folyamat időbeli behatárolása. Többnyire egyetértés van a serdülőkor kezdetéről (általában a 13. életévben), azonban a teljes fiatalkor lezárása, a felnőtté válás nem köthető pontos életkorhoz. A korszak lezárását általában a munkaviszonyba való belépéssel, ill. a családalapítással határozzák meg. A gyakorlatban ez azonban gyakran eltoló
