Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)

I. Ifjúság az új évezred elején - Lampl Zsuzsanna: A Magyarországon végzett szlovákiai magyar fiatalok karrierkövetése

106 LampI Zsuzsanna

sége szakképzett embernek tekinti. Ez azonban csak az iskolán belüli, mondhatni inkább informális kapcsolatrendszerben érvényes. A központilag meghatározott bérezési szabályok szerint a Magyarországon végzett, honosítatlan diplomájú kolléga szakképzetlen, segédtanerőnek számít, s a fizetése is ennek megfelelő, vagyis alacsonyabb, mint az érvényes diplomával rendelkező pedagógusoké. Végső soron tehát mindenki rákényszerül arra, hogy honosíttassa a diplomáját - amennyiben persze a szakmájában akar elhelyezkedni és az állami szférában dolgozik. Amint az egyik magánvállalkozónál dolgozó interjúalany szavaiból kiderül, a magánszférában más a helyzet: „A munkaadómnál nem jelent hátrányt, hogy a diplomám nincs honosítva, a munkaadóm elismeri. A déli vidéken nem hiszem, hogy ez problémát okoz. Az állami szférában valószínűleg nem ismernék el. ” Ebből az egyetlen esetből persze semmire sem következtethetünk. Valószínűleg ritkábban előforduló esetről van szó41, mert az interjúalany elégedettnek tűnik. Mégis tervezi a nosztrifikációt.

Eddig öt inteijúalany honosíttatta a diplomáját. Az egyik probléma nélkül, de továbbtanul, mert „ az üzemmérnöki végzettségem itthon nem sokat jelent. A bakkalaureatusi végzettséggel nem sok előnyöm van az egyszerű érettségizettekkel összehasonlítva. A mérnöki titulushoz további kétéves tanulás kell”. A másiknak az angol szakot gond nélkül elismerték, a pedagógiát viszont nem, de egyelőre ez is megfelel neki. A harmadik kapott „ egy papírt, mely szerint a diplomám egyenértékű az ittenivel, bár a magiszteri titulust külön kéne kérvényezni, de ezt még nem tettem meg, végül is ez egy papír kérdése". A fennmaradó két pedagógusnak két évig tartott a diploma honosítása.

Ezek a fiatalok szerencsésnek tekinthetik magukat, mert nekik aránylag gyorsan sikerült a nosztrifikálás. A többiek is szeretnék honosíttatni a diplomájukat, viszont különböző falakba ütköznek. Nemcsak arról van szó, hogy ez sok pénzbe és időbe kerül, hanem:

„Ehhez az kell, hogy a nyitrai egyetemen négy félévet elvégezzek. Bejelentkeztem az egyetemre, de nem rajtam múlik, mert kaptam egy papírt, hogy evidáltak, de olyan sokan szeretnék honosíttatni a diplomájukat, hogy várakozni kell. Hogy ott mit fognak tanítani, azt konkrétan nem tudom, csak ismerősöktől. Nagyjából ugyanazok a vizsgák vannak, amiket már Magyarországon megcsináltam magyar nyelven. Vannak olyan vizsgák, amikre ugyanabból a szakirodalomból kell felkészülni, ami Magyarországon volt. ”

„Megpróbáltuk csoportosan elintézni Nyitrán a Mezőgazdasági Egyetemen, de mindig falba ütköztünk. Most olyan információm van, hogy talán egy év múlva újra meg lehet próbálni. ”

A karrierépítési lehetőségek szakmánként változók, de elvileg valamennyi interjúalany számára adottak, hiszen senki sem munkanélküli közülük42. Kérdés persze, hogy kinek mi a karrier. Ezt az egyik interjúalany nagy érzékletesen fogalmazta meg:

„A karrier mindenkinek más. Valaki úgy definiálja, hogy mobiltelefon, Mercedes, csillogás, pénz, ami jó dolog valójában, de mégse jó. Úgyhogy én a karriert abban látnám, hogyha valami korszakalkotó dolgot tudnék létrehozni, ami meg is marad. Ez volna énnekem inkább a karrier. Ha el is ismernék az embert, meg valahol megjelenne a neve, hogy igen, ezt és ezt alkotta. Ilyen hirtelen karrierek, szalmaláng-karrierek nem érdekelnek. ”

41 A magánvállalkozók sokszor vágnak „megértő képet”, de csak azért, mert az érvénytelen diploma számukra is ok arra, hogy kevesebbet fizessenek a szakképzett munkaerőnek. Sőt, egyes munkaadónak nagyon megfelel az ilyen „diplomátlan diplomás”, mert elvégzi a szakképzettséget igénylő munkát, a fizetése viszont nem kell, hogy annak megfelelő legyen.

42 Természetesen csak azokról van itt szó, akik már befejezték a tanulmányaikat