Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)

I. Ifjúság az új évezred elején - Lampl Zsuzsanna: A Magyarországon végzett szlovákiai magyar fiatalok karrierkövetése

A Magyarországon végzett szlovákiai magyar fiatalok karrierkövetése 107

A karrierépítés első állomása, a diploma honosíttatása mellett és után a többség a tanult szakmában szeretne érvényesülni, még akkor is, ha tudatában van annak alacsonyabb társadalmi megbecsültségével. Ez elsősorban a pedagógus-szakmára érvényes. A legtöbb meginterjúvolt pedagógus vallomásában visszatérő motívum az elhivatottság-érzés. Tudják, mindig is tudták, hogy tanítónak lenni nem egy sikerszakma, a fizetések nem arányosak az elvégzett munkával, az előrejutási lehetőségek behatároltak, jelenleg és egyelőre mégis csak pedagógusként tudják elképzelni magukat.

„Ismerősök próbáltak lebeszélni, hogy nem kifizetődő, meg mennyi más lehetőségem van, de én ezt hivatásnak érzem, nem foglalkozásnak. ”

„Ezt a foglalkozást szerintem csak hivatástudattal lehet rendesen végezni. Az anyagi juttatások tekintetében nem a legmegfelelőbb, bár ezt már akkor is tudtam, amikor a főiskolára kerültem. Az anyagi kérdés soha nem merült fel pályaválasztásom során. ”

„A hivatástudat a legfontosabb, szerintem tanítónőnek, s főleg ilyen kicsik tanítójának csak az mehet, akinek hatalmas a szíve, aki imádja a gyerekeket, s végtelenül türelmes velük szemben. " De nem csupán a pedagógusok, általában a többi interjúalany is lelkesen viszonyul a szakmájához, rengeteg bennük a tenni akarás, a bizonyítási kedv, a „valami korszakalkotót létrehozni” természetes emberi vágya. Igaz, ez nem minden esetben kötődik a tanult szakmához. S nagyon pozitív momentum, hogy bár még pályájuk elején állnak, valamennyien kezdők a szakmában, azért némelyiküknek már vannak sikerélményeik, vannak előrelépéseik. A sikerélmények tulajdonképpen arra vonatkozó bizonyítékok számukra, hogy jó irányba indultak el a karrierépítés útján. Az interjúkból arra is következtethetünk, hogy azoknak vannak sikerélményei - legalábbis azok beszélnek róluk -, akikbe a többieknél magasabb hivatástudat szorult.

„ Elégedett vagyok a munkahelyemmel. Úgy érzem, nagyon belevetettem magam a tanításba. (...) Szeretem azt, amit csinálok. (...) Ami a karrieremet illeti, most nagyon megfelel, amit csinálok. Ezek a gyerekek rettenetesen hálásak. ”

„Megtiszteltetésként 2000 elején kineveztek ágazatvezetőnek, és rám bízták a gyümölcsös telepítését, (...) szuperkarcsú orsó stílusban. Szlovákiában még ez a termesztési mód nincs elterjedve. Megpróbálkozunk vele, hogy nálunk, talajaink összefüggésében mire juthatunk (...) A kiskertészek szervezetének én vagyok az elnöke, 2000-ben alakítottuk újjá. (...) Most megpróbáltuk egy szűkebb csapattal, hogy legalább az információáramlás megtörténjen, tehát a legújabb vegyszerek, fajták ismertetése. ”

„Megpróbálok írni, úgy írni és olyat írni, hogy az valakire hatással legyen és pozitív változást hozzon. ”

A még tanuló vagy Magyarország felé tendáló válaszadóknál kissé más a helyzet. Főleg a Magyarország felé kacsingatóknál érezni, hogy számukra elsősorban az egyéni érvényesülés a fontos. Az ő karrierelképzelésükben az anyagiaknak fontosabb szerep jut, mint az előző csoport karrierelképzeléseiben. S azt is hozzá kell tennünk, hogy ez nem a magyarországi továbbtanulás következménye. Inkább értékrendbeli kérdésnek tűnik, s feltételezhető, hogy ezek a fiatalok eleve azért akartak Magyarországon tanulni, mert úgy gondolták, ha kinn maradhatnak, mindenféle téren jobban érvényesülhetnek majd. Ezek az interjúalanyok kevésbé lelkesek. Inkább kritizálnak, ami akár helyénvaló is lehetne, csak éppen arra nem derül fény, hogy ők maguk mivel szeretnének javítani az áldatlan állapotokon.

Hová tart? (Tervek, elképzelések a jövőt illetően)

Ebben a fejezetben a jövőbeli terveknek csupán két dimenzióját fogom érinteni: 1. a letelepedéssel kapcsolatos elképzeléseket és 2. a szakmával kapcsolatos elképzeléseket.