Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
I. Ifjúság az új évezred elején - Lampl Zsuzsanna: A Magyarországon végzett szlovákiai magyar fiatalok karrierkövetése
104 LampI Zsuzsanna „ Természetes dolog volt számomra, hogy én is pedagógiai főiskolára jelentkezem. Gyermekkorom óta alsó tagozatos tanítónő szerettem volna lenni, mint édesanyám. ” „Ezt a szakmát azért választottam, mert szakbarbár vagyok. Hatéves koromban önállóan autót vezettem. (...) Markolóval levettem a kéményt egy házról, mert apám otthagyott, ugye megbízott bennem, és én addig-addig próbáltam míg végül sikerült. Ilyen voltam gyerekkoromban. Úgy néz ki, tényleg volt érzékem a gépekhez. ” „Azért akartam tanulni, hogy megtudjak új dolgokat a környezetvédelemről. ” Mindezt összegezve tehát elmondhatjuk, hogy az interjúalanyok családjuk és környezetük biztonságos „ölelésében” simán eljutottak az érettségiig. Tizennyolc-tizenkilenc éves korukban pedig tudták, milyen úton szeretnének tovább indulni. A „mi leszek, ha nagy leszek” kérdésre pontos válasszal rendelkeztek. Hogyan próbálta elérni a célját? (Iskolaválasztás, letelepedés, elhelyezkedési, érvényesülési stratégiák) Az előző fejezetben említettem, hogy az intetjúalanyok először is pályát választottak, s ahhoz keresték a megfelelő iskolát. Tudjuk, hogy végül valamennyien Magyarországon kötöttek ki, de némelyikük életének az iskolaválasztás szakasza már korántsem olyan gördülékeny, mint az előző. Ez a kijelentés persze csak az általunk értelmezhető objektív tények alapján igaz, viszont ha az elbeszélést kezeljük tény gyanánt, akkor azt látjuk, hogy az interjúalanyok számára életüknek ez a kissé zűrös időszaka a visszaemlékezés tükrében pozitív élményként fogalmazódik meg. Ez a jelenség azonban jól ismert az „elbeszélt történelem” kutatóinak körében, így tovább nem foglalkozok vele. Mielőtt a magyarországi továbbtanulást választották volna, a) A válaszadók közül kilencen hazai felsőoktatási intézménybe vagy egyidejűleg hazaiba és magyarországiba is jelentkeztek. Öten sikeresen felvételiztek, ebből ketten el is kezdték tanulmányaikat a hazai egyetemeken. Egy nem iratkozott be (Csehországban próbálkozott, oda is felvették), egyet a barátja rögtön átcsábított Magyarországra, kettőt pedig felvettek idehaza és Magyarországon is, s ők az utóbbit választották. Mi volt az oka annak, hogy ezek a fiatalok előbb vagy utóbb, de mindenképpen a magyarországi továbbtanulás mellett döntöttek?- máshova nem vették fel őket Az egyik interjúalany szeretett volna külföldön tanulni, de ez nagyon sokba került volna, ezért hazai egyetemen próbálkozott, de nem vették fel. Mások felvételiztek Szlovákiában is, Csehországban is, de sikertelenül.- a hazai egyetemen kialakult kényszerhelyzet miatt Egyetlen ilyen interjúalany van: „Minden iskolámat magyar nyelven végeztem, kivéve a nyitrai egyetemet. Ott szlovákul is tanultunk. Elvileg úgy van, hogy a magyar tagozaton belül mindent magyarul kellene tanulnunk, viszont nem volt elég magyar tanerő. Mikor elkezdtem tanulmányaimat, többségben voltak a magyar nyelvű órák, de ezt folyamatosan leépítették. (...) Látva ezt a tendenciát határoztam úgy (...), hogy én onnan elmegyek, és Magyarországon folytatom a tanulmányaimat, mert ennek nem láttam értelmét. ”- csak később szereztek tudomást róla, hogy Magyarországon is tanulhatnak- több helyre is felvették őket, így választhattak „ Engem mindkét helyre, a Szlovák Műszaki Egyetemre és Győrbe is felvettek - pontosabban az előbbire felvétel nélküljutottam be-, de mivel a barátom bátyja Győrbe járt, ajánlotta, hogy próbáljam meg oda is. és szerencsére bejutottam. ”
