Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
70 A J0GF0SZT0TTSÁG ÉVEI (1945-1948) Csallóköz központi részén Bögellő, Kislúcs, Balázsfa, Szentmihályfa, Csallóköznádasd és Izsap, az Alsó-Csallóközben pedig Gúta és Megyercs. A Mátyusföldön a legsúlyosabban Kismácsédot, Nagymácsédot, Vízkeletet, Taksonyfalvát, Felsőszelit, Deákit, Peredet, Negyedet, Tardoskeddet és Naszvadot, a Komárom melletti Marcelházát, a Garam mentén pedig a Lévától délre fekvő Zsemléit, Nagyodot, Felsőszecsét, Garamszentgyörgyöt, és Hölvényt, illetve a Párkány északi előterében fekvő Ipolykiskeszit és Lelédet érintette az akció. Gömörben ugyan a deportálások legnagyobb mértékben a Rimaszombattól délre fekvő Dobfeneket tizedelték meg, ahonnan a magyar lakosság közel kétharmadát telepítették át Csehországba, összességében azonban ennél is súlyosabban érintették a Tornaiját nyugat felől észak-déli irányban övező, s a magyar-szlovák nyelvhatárt a magyar államhatárral összekötő magyar településláncot: Deresket, Levártot, Sánkfalvát, Harkácsot, Felsőrást, Felsővályt, Gömörmihályfalát, Felsőkálosát, Gömörfügét, Sajószámyát, Sajókeszit, Naprágyot, Sajószentkirályt és Abafalvát.106 3.4. A DEPORTÁLTAK HAZATÉRÉSE A csehszlovákiai magyarság paradox módon az 1948. februári kommunista hatalomátvételt követően, azzal párhuzamosan nyerte vissza állampolgári jogait, hogy a kiépülő kommunista diktatúra felszámolta az ország egész lakosságának polgári és emberi jogait, s az ország demokratikus intézményrendszerét. A nemzetiségi kérdés, ezen belül pedig a magyar kisebbség kérdésének kezelése ugyanis 1947 derekától kezdve egyre inkább alárendelődött Moszkva nagyhatalmi érdekeinek, amely arra törekedett, hogy éppen ekkor kiépülő hatalmi tömbjén belül kiküszöböljön minden olyan destabilizációs tényezőt, amely negatívan befolyásolhatná az érdekszférájába tartozó kelet- és közép-európai államok egymáshoz fűződő viszonyát. Természetesen a februári hatalomváltás sem hozott, s nem is hozhatott azonnali és gyökeres fordulatot az ún. magyarkérdés kezelése terén, hiszen az immár egyeduralkodó kommunista párt árnyalatnyival sem folytatott mérsékeltebb magyarellenes politikát, mint a felszámolt polgári pártok. Kezdetben minden maradt a régiben: nemcsak az 1947 áprilisában meginduló lakosságcsere folytatódott tovább, nemcsak a reszlovakizációs kampány zajlott változatlanul, hanem a központi és a szlovák állami szervek sorra hozták meg és foganatosították az újabb és újabb magyarellenes intézkedéseket. Az első kérdés, amelyben a csehszlovák államhatalom 1948 tavaszán már némi „engedményekre” is hajlott, az éppen a Csehországba deportált magyarok kérdése volt. Rendezését több tényező is sürgette. A hatóságok egyrészt nem tudták kezelni az egyre szaporodó szökéseket, amelyek száma már 1947-ben is nagy volt, 1948 tavaszán pedig ugrásszerűen megnőtt, másrészt aggasztotta őket az a tény is, hogy a deportáltak eredetileg egy évre szóló, majd a Népjóléti Minisztérium 1947. szeptember 12-én kelt 231. számú rendeletével 6 hónappal meghosszabbított munkakötelezettsége 1948 április-májusában lejár, nem lesz már tehát „törvényes” alapja további Csehországban tartásuknak.107 Hazatelepülésüket természetesen továbbra sem tartották kívánatosnak, ezért olyan törvények elfogadását szorgalmazták, amelyek bizonyos engedmények, többek között a csehszlovák állampolgárság visszaadása fejében végleges csehországi letelepedésre bírnák a deportáltakat, 106 SNA, PPPR-B, 304. d., Štatistický prehľad náborom pracovných síl odsunutých na práce do Čiech. 107 SNA, PŠ, 247. d., Presídlení zemëdelcu maďarské národnosti ze slovenského pohraničí do českých zemi.
