Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
36 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) Csehszlovákia magyar lakosságának száma ezáltal ugyan 705 ezerre emelkedne, közülük azonban 390 ezret ki lehetne cserélni a hazatelepítendő 230 ezer magyarországi, valamint a 160 ezer romániai, jugoszláviai és ausztriai szlovákért. A maradék 315 ezerből háborús bűnösként egyoldalúan további 150 ezret lehetne áttelepíteni Magyarországra, miáltal a Szlovákiában maradó magyarok létszáma 165 ezerre csökkenne.13 Az SZNT, valamint a szlovák pártok és politikusok által megfogalmazottakkal összhangban a trianoni Magyarország területéről beköltözöttek kitoloncolása 1945 májusában és júniusában néhány hét alatt megtörtént,14 az őshonos magyar lakosság kitelepítésének ügye azonban nagyhatalmi jóváhagyás hiányában még nyitott kérdés maradt. A csehszlovák kormány ennek ellenére bizakodó volt, s az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió 1945. július 17-én összeülő potsdami konferenciája előtt újból megpróbálta megszerezni jóváhagyásukat nemcsak a német, hanem a magyar kisebbség kitelepítéséhez is. A csehszlovák kormány nevében Vladimír dementis külügyi államtitkár 1945. július 3-án jegyzékben kérte fel a három országot, hogy közelgő értekezletükön tűzzék napirendre a német és magyar kisebbség kitelepítésének kérdését. A jegyzék szerint a kitelepítés 2-2,5 millió németet és kb. 400 ezer magyart érintene. A magyarokkal kapcsolatban egyúttal kilátásba helyezte, hogy egy részük kitelepítése esetleg lakosságcsere formájában is megvalósulhatna, hiszen Magyarországról állítólag 345 ezer szlovák kíván áttelepülni Szlovákiába. A csehszlovák érvelés szerint „a cseh és a szlovák nemzet a magyarok és németek kitelepítését a csehszlovák állam jövője és Közép- Európa békéjének biztosítása szempontjából egyértelműen alapvető szükségletnek tekinti. (...) A kitelepítések elhalasztása komoly nyugtalanságot keltene a csehek és szlovákok körében. Mindaddig, amíg ez az alapvető probléma nincs megoldva, az állam közigazgatási, gazdasági, valamint társadalmi újjáépítése és konszolidációja akadályoztatva lesz és késlekedni fog.”15 A magyarok kitelepítésének, illetve a lakosságcsere szükségességét a csehszlovák és a szlovák államhatalmi szervek jól átgondolt propagandával is igyekeztek alátámasztani. Bizonyára nem véletlenül esett a potsdami konferencia megnyitása előtti napokra a magyarországi, romániai és jugoszláviai szlovákok 50 fos küldöttségének a csehszlovák hírközlő eszközökben nagy visszhangot kapott pozsonyi és prágai látogatása. A küldöttség, amelyet előbb 1945. július 9-én az SZNT Elnöksége nevében annak két társelnöke, a kommunista Karol Šmidke és a demokrata párti Jozef Lettrich, július 11-én Zdenék Fierlinger csehszlovák miniszterelnök, végül pedig július 12-én Edvard Beneš köztársasági elnök is fogadott, a csehszlovák állam segítségét kérte a külföldi szlovákok Szlovákiába való hazatelepüléséhez. A küldöttség tájékoztatása szerint Magyarországról 200 ezer, Jugoszláviából 150 ezer, Romániából pedig 80 ezer, összességében tehát 430 ezer szlovák szeretne hazatelepülni Szlovákiába.16 Az 1945. augusztus 2-án véget ért potsdami konferencia azonban csupán részben tett eleget a csehszlovák igényeknek. A Potsdamban elfogadott záródokumentum csak a német kisebbség kitelepítéséről rendelkezett, a magyar lakosság egyoldalú kitelepítéséhez Csehszlovákia nem kapta meg a nagyhatalmi jóváhagyást. A potsdami határozatot a csehszlovák kormány mégis 13 SNA, ÚP SNR, 283. d., Návrhy na revíziu a novú územnú úpravu československo-inaďarských hraníc a na repatriovanie Slovákov z Maďarska, Juhoslávie, Rumunska a Rakúska výmenou za maďarské obyvateľstvo zo Slovenska. 14 Csehszlovák adatok szerint 1945. július 1-jéig 31 780 magyar volt így kénytelen elhagyni Szlovákia területét, (vö. Jablonický, Jozef: Slovensko na prelome. Bratislava, Vydavateľstvo politickej literatúry, 1965, 398. p.) 15 Ajegyzéket közli Foreign Relations of the United States 1945, Vol. I. 1960, 646-647. p.; Churaň, Milan: Postupim a Československo. Mýtus a skutečnost. Praha, Libri, 2001, 109-110. p. 16 SNA, Anton Granatier, 4. d., Záznamy z oficiálnych návštev zahraničných Slovákov v ČSR a na Slovensku; Čas, 1945. július 11. Uskutoční sa návrat Slovákov zo zahraničia do vlasti, 1. p.; Čas, 1945. július 14. Zahraniční Slováci u predsedu vlády, 1. p.
