Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
2. A csehszlovák-magyar lakosságcsere 37 megpróbálta úgy értelmezni, mintha a kitelepítés a magyarokra is vonatkozna. Maga Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter, aki 1945. augusztus 3-án ismertette kormányával a konferencia határozatait, jelentette ki a kormány ülésén, hogy bár „a potsdami konferencia kizárólag a németkérdéssel foglalkozott, azért az a tény, hogy a magyarok kitelepítéséről nem történt említés, nem jelenti azt, hogy azt nem lehetne végrehajtani”.17 Vladimír dementis külügyi államtitkár már két héttel a potsdami értekezlet befejezése után, 1945. augusztus 16-án újabb jegyzékkel fordult a nagyhatalmakhoz, amelyben a németek kitelepítésére vonatkozó potsdami határozatra hivatkozva kifejtette kormánya azon véleményét, hogy a nagyhatalmak feltételezhetően egyetértenek majd a csehszlovákiai magyar és a magyarországi szlovák lakosság cseréjével, egyúttal kérte, hogy a lakosságcsere lebonyolításával a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságot hatalmazzák fel.18 Magyarország kezdetben határozottan elutasította mind az egyoldalú kitelepítés, mind a kényszerű lakosságcsere lehetőségét. A csehszlovák, illetve szlovák hatóságok ezért 1945 őszén azzal a nem titkolt szándékkal kezdték meg a magyar lakosság országon belüli széttelepítését, vagyis csehországi deportálását, hogy rákényszerítsék Magyarországot legalább a lakosságcsere elfogadására.19 A magyar kormány - miután azt tapasztalta, hogy a nagyhatalmak vonakodnak közbelépni a magyar kisebbség jogfosztásának és deportálásának leállítása érdekében, s megállapodást sürgetnek a lakosságcseréről, a csehszlovák hatóságok pedig máris hozzáláttak a szlovákiai magyarság országon belüli széttelepítéséhez - végül mégis rákényszerült a tárgyalások felvételére. A lakosságcsere-egyezményt a csehszlovák fél által diktált feltételek többségének elfogadásával volt kénytelen aláírni, amelyek közül a legsérelmesebb az volt, hogy Csehszlovákia kapjon szabad kezet az áttelepítendő magyarok kiválasztására.20 A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény aláírására - két prágai tárgyalási fordulót követően - 1946. február 27-én került sor Budapesten. A Vladimír dementis csehszlovák külügyi államtitkár és Gyöngyösi János magyar külügyminiszter által aláírt egyezmény I. cikkelye kimondta a magyarországi szlovákok önkéntes áttelepülési lehetőségét. II. cikkelye ráadásul lehetővé tette, hogy a csehszlovák kormány az áttelepítéssel kapcsolatos munkák végrehajtása céljából különbizottságot küldhessen Magyarországra, amely bizottság a III. cikkely alapján jogot szerzett arra is, hogy a magyarországi szlovákok között széles körű toborzást folytasson az áttelepülésre való jelentkezésük érdekében. A szlovákiai magyarság kitelepítését az egyezmény V. cikkelye szabályozta, amely felhatalmazta a csehszlovák kormányt arra, hogy annyi, a 33/1945. számú elnöki alkotmánydekrétum alapján csehszlovák állampolgárságától megfosztott magyar nemzetiségű személyt telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. AVI. cikkely lehetővé tette az áttelepülők számára, hogy minden ingóságukat magukkal vihessék, a VII. cikkely értelmében viszont ingatlan vagyonuk átszáll arra az államra, amelyet elhagynak. Hátrahagyott ingatlanukért, kivéve az ingatlanok 50 hektárt meghaladó részét, kártérítést kapnak. 17 Jech, Karel - Kaplan, Karel (k vydaní pfipr.): Dekrety prezidenta republiky 1940 - 1945. Dokumenty. Brno, Ústav pro soudobé dejiny AV ČR - Doplnëk, 1995, 384. p. 18 Foreign Relations of the United States 1945, Vol. II. 1960, 1269-1270. p. (Magyarországot az 1945. január 20-án aláírt magyar fegyverszüneti egyezmény helyezte a szovjet vezetésű SZEB felügyelete alá.) 19 Az 1945 őszi deportálásokra 1. Vadkerty Katalin: A deportálások... i. m. 11-16. p. 20 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest (a továbbiakban: MNL OL), Külügyminisztérium (a továbbiakban: KÜM), Béke-előkészítő Osztály (a továbbiakban: Bé.O.), 42. d., A prágai tárgyalások ki nem javított jegyzőkönyve; 43. d., A második prágai tárgyalások jegyzőkönyvei.
