Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)

A jogfosztottság évei (1945 - 1948

2. A csehszlovák-magyar lakosságcsere 35 Mivel azonban a lakosságcsere lebonyolítása után is maradt volna mintegy 150 ezer fős magyar lakosság Szlovákiában, s mivel a párt mindenképpen ragaszkodott Dél-Szlovákia, külö­nösen a városok elszlovákosításához, az ülésen elfogadott határozat a városi magyarság orszá­gon belüli széttelepítését is sürgette: „Síkra szádunk azért, hogy a visszatért városokat, mint Kassát, Lévát, Losoncot, Rimaszombatot, Rozsnyót, Komáromot, Érsekújvárt és Szlovákia fővárosát, Pozsonyt is minél előbb magyartalanítsák, méghozzá a magyar lakosság más térsé­gekbe való áttelepítésével, illetve koncentrálásával.”9 A Demokrata Párt 1945 júliusában fogalmazta meg a kisebbségi kérdés „megoldására” vonatkozó elképzeléseit. A párt szerint az „anyások”, valamint a 120 ezerre becsült háborús bűnös szlovákiai magyar kitelepítése után megközelítőleg 450 ezer magyar maradna Szlovákiában, akik közül 400 ezret a lakosságcsere keretében lehetne kitelepíteni a 300 ezer magyarországi szlovákért, valamint a jugoszláviai, romániai és ausztriai szlovákokért cserébe. A kitelepítéseket és a lakosságcserét követően is Szlovákiában maradó kb. 50-70 ezer magyar már megkaphatná a csehszlovák állampolgárságot, de „ki kellene jelenteniük, hogy lemonda­nak nemzetiségükről, s beolvadnak a szlovák etnikumba”. A Szlovákiában maradó magyar lakossággal kapcsolatban a demokraták - a kommunistákhoz hasonlóan - szintén megfogal­mazták az országon belüli, Észak- és Közép-Szlovákiában való széttelepítésük szükségességét, „hogy minél inkább lehetővé váljon asszimilálódásuk a szlovák etnikumba”.10 Valamivel korábban, még 1945 áprilisában keletkezett a demokrata párti pénzügyminiszter, Vavro Šrobár tervezete a szlovákiai magyarok németekéhez hasonló elűzéséről.11 Šrobár minden magyar település lakosságának 70%-át Magyarországra telepítette volna, mindenekelőtt a módo­sabb rétegeket: a kereskedőket, gyárosokat, földbirtokosokat, értelmiségieket, a gazdagabb föld­műveseket, a „kollaboránsokat és megbízhatatlan elemeket”, végül a nemeseket. Tervezete szerint a maradék 30% a gazdasági élet folytonosságának fenntartása céljából a helyén maradhatna. A kitelepítendő magyarok egy hétre elegendő élelmet, ruhákat, könnyű szerszámokat, a kitelepíté­sükhöz szükséges fogatokat és egy fejőstehenet vihetnének magukkal. Szlovákia ily módon meg­szabadulna a magyar lakosság 70%-ától, vagyis mintegy 400 ezer személytől, kitelepítésüknek pedig az az előnye is meglenne, hogy az általuk hátrahagyott, illetve tőlük elkobzott vagyon révén a csehszlovák állam négymilliárd korona nyereségre tenne szert. Šrobár nem zárta ki ugyan a kite­lepítettek kárpótlását, azonban ennek költségeit szerinte már a magyar államnak kellene viselnie.12 Šrobár tervezetével megközelítőleg egy időben fogalmazta meg és terjesztette az SZNT elé a csehszlovák-magyar határ Csehszlovákia javára történő módosításával és a magyar lakosság kitelepítésével kapcsolatos elképzeléseit Pavel Horváth, aki a szlovák állam idején az Állami Statisztikai Hivatal elnöke, a háború után pedig a hivatal osztályvezetője volt, s aktívan közre­működött a lakosságcsere és a reszlovakizáció lebonyolításában is. Horváth 1945 áprilisában, még Kassán kidolgozott tervezetében geopolitikai, gazdasági és etnográfiai érvekre hivatkozva 135 település és 226 049 hektárnyi terület Csehszlovákiához csatolásának szükségességét fogal­mazta meg az Ipoly mentén, Aggtelek vidékén és Kassától délkeletre. Számításai szerint 9 Uo.; Pravda, 1945. június 23. Stanovisko KSS k otázke Nemcov a Maďarov, 3. p. 10 Demokratická strana a problémy dneška. Turčiansky Svätý Martin, Ústredný sekretariát Demokratickej strany, 1945. 6-11. p. 11 Vö. Szarka László: A csehszlovákiai magyar kisebbség felszámolását célzó dekrétumok és rendeletek. In Popély Árpád - Šutaj, Štefan - Szarka László (szerk.): Beneš-dekrétumok és a magyar kérdés 1945-1948. Történeti hát­tér, dokumentumok és jogszabályok. Máriabesnyő - Gödöllő, Attraktor, 2007. 20. p. 12 Šrobár tervezetét közli Šutaj, Štefan: i. m. 181-183. p.; Vadkerty Katalin: A deportálások. A szlovákiai magyarok csehországi kényszerközmunkája 1945-1948 között. Pozsony, Kalligram /Mercurius Könyvek/, 1996, 151-153. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom