Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
2. A csehszlovák-magyar lakosságcsere 33 A kitelepítésekhez való hozzájárulásra a londoni csehszlovák emigráns kormány hivatalosan 1944. november 23-án kérte fel az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányát. A 26 pontból álló, s elsősorban a németek kitelepítésének kérdésével foglalkozó memorandum szerint a csehszlovák kormány - noha elismeri, hogy a magyarkérdés a köztársaság számára „kevésbé veszélyes”, mint a szudétanémetek problémája - fenntartja a jogát arra, hogy a köztársasághoz ellenségesen viszonyuló magyarokkal szemben azonos módon járj on el, mint azt a németekkel szemben meg fogja tenni. A memorandum azt is hangsúlyozta, hogy a ,jelentős számú” szlovák kisebbség jelenléte Magyarországon lehetővé teszi, hogy a magyar „problémát” esetleg lakosságcsere keretében oldják meg. A csehszlovák kormány ugyan nem zárta ki, hogy a németek és magyarok döntő többségének eltávolítása után maradjon még a köztársaság területén bizonyos számú német és magyar lakosság - a németek esetében ezt a számot legfeljebb 800 ezer főben szabta meg, a magyarok számát nem közölte -, ezekre és utódaikra azonban feltétlenül az asszimiláció vár, mivel a németek és magyarok nem kapnák vissza korábbi nyelvi jogaikat, s „a dolgok végső rendezésénél senkinek sem lesz joga arra, hogy a csehszlovák bíróságokon, vagy a hivatalos érintkezésben a német vagy a magyar nyelvet használhassa”, és „senki nem igényelhet német vagy magyar iskolákat a gyermekei számára”.4 Az angolszász nagyhatalmak reagálása a csehszlovák memorandumra meglehetősen tartózkodó volt, s az amerikai és brit elutasításnak volt köszönhető az is, hogy az 1945. január 20-án aláírt magyar fegyverszüneti egyezménybe az erőteljes szovjet támogatás ellenére sem került bele a magyar kisebbség háború utáni egyoldalú kitelepítésének az elve. Amikor a fegyverszüneti egyezmény feltételeinek rögzítése során, 1945. január 15-én Zdenëk Fierlinger, a londoni csehszlovák kormány moszkvai követe ismételten kifejtette kormánya azon óhaját, hogy az egyezménybe foglalják bele a szlovákiai magyarság háború utáni egyoldalú kitelepítését, V. M. Molotov szovjet külügyminiszter a támogatásáról biztosította a csehszlovák követelést, W. A. Harriman moszkvai amerikai nagykövet ugyanakkor határozottan elutasította, J. Balfour brit nagykövet pedig a majdani békekonferencia hatáskörébe tartozónak tekintette az ügyet.5 A Klement Gottwald vezette moszkvai kommunista emigráció és a hazai szlovák ellenállás kezdetben nem rendelkezett kiforrott állásponttal a magyar és német kisebbség jövendő sorsával kapcsolatban, Beneš 1943. decemberi moszkvai útját követően azonban mindkettő átvette a londoni csehszlovák emigráns kormány elképzeléseit. Az első jogfosztó rendelkezések meghozatalára így nem is kellett a háború végéig várni, azok már 1944 őszén, a szlovák nemzeti felkelés idején megszülettek. A későbbi magyar- és németellenes jogfosztó intézkedések alapdokumentumává és hivatkozási forrásává váló 1945. április 5-i ún. kassai kormányprogram megszövegezése pedig már egyenesen a kommunisták nevéhez fűződött. Az SZLKP Központi Bizottsága már 1945. április 13-án, tehát alig egy héttel a kassai kormányprogram közzététele után fel is kérte az SZNT Belügyi Megbízotti Hivatalát, amelynek élén a kommunista Gustáv Husák állt, hogy dolgozza ki a magyarok kitelepítésének tervét.6 Gustáv Husák belügyi megbízott a magyarok kitelepítésére vonatkozó elképzeléseket az SZNT 4 A memorandum szövegét közli Foreign Relations of the United States 1945, Vol. II., Washington D. C., 1960. 1227-1237. p. 5 Fierlinger, Zdenëk: Ve službách ČSR. Pamëti z druhého zahraničniho odboje. Díl 2. Praha, Svoboda, 1948. 544-545. p. 6 Slovenský národný archív, Bratislava (Szlovák Nemzeti Levéltár, Pozsony; a továbbiakban: SNA), Ústredný výbor Komunistickej strany Slovenska (Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága; a továbbiakban: ÚV KSS), 789. d.. Záznam o schôdzke členov ÚV KSS a komunistických členov SNR, konanej dňa 13. apríla 1945.
