Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
8. A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom 217 A Magyarországnak nyújtandó segítség módját az SZLKP KB Titkárságának a Magyarországgal határos szlovákiai kerületek: a Pozsonyi, a Nyitrai, a Besztercebányai és a Kassai kerület pártbizottságaihoz intézett november 23-i távirata szabályozta. A távirat leszögezte többek között, hogy a segélynyújtást az „egységes és helyes eljárás” biztosítása érdekében minden esetben a pártszervek útján kell végrehajtani, megvalósításának módját úgy kell megválasztani, hogy a helyzet konszolidálására, valamint a csehszlovák és a magyar dolgozók szövetségének megerősítésére lehessen felhasználni, a segítségről pedig központi nyilvántartást kell vezetni, hogy be lehessen számítani a Magyarország számára jóváhagyott 90 millió koronás támogatásba.660 Az SZLKP KB Irodájának 1956. november 9-i ülése a Magyarországnak nyújtandó gazdasági segítség módja mellett a magyarországi események értékelésével és a Magyarország felé irányuló csehszlovák propaganda hatékonyságával is foglalkozott. A vita során voltak, akik bírálták az Új Szó magyarországi különszámait, s annak a véleményüknek adtak hangot, hogy azok nem jelentettek túl nagy segítséget. Különösen azt tartották elhibázottnak, hogy azok az általános magyarországi szovjetellenes hangulatban a Szovjetunió iránti hűség fontosságát hangsúlyozták, amivel eleve elriasztották a lap olvasásától a magyarországi olvasókat. Ezért azt javasolták, hogy az Új Szó különszámait a továbbiakban már ne jelentessék meg, Karol Bacílek első titkár azonban kiállt a lap további magyarországi terjesztése mellett, így annak különszámait - amint azt már említettük - egész december elejéig megjelentették. Az ülés résztvevői valamennyien pozitívan vélekedtek a párt helytállásáról, s úgy értékelték, hogy a párt soha nem volt annyira összeforrott és egységes, mint a magyarországi események idején. Ugyancsak elismerően nyilatkoztak a magyar kisebbség magatartásáról, amely véleményük szerint magas fokú hazafiságról tett tanúbizonyságot, aktívan kivette részét az „ellenforradalom” elleni küzdelemből, s név szerint is kiemelték néhány magyar ügynök tevékenységét, akik a határ menti magyar megyékben részt vettek a szovjetbarát propaganda terjesztésében. Jóval több bírálatot kapott a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, amely „nem tartotta kézben a helyzetet”, aminek következtében olyan esetek fordulhattak elő, hogy az egyetemi, főiskolai és középiskolai diákság egyes helyeken szimpátiáját fejezte ki a magyarországi diákság, illetve események iránt. Konkrét példaként a Kassai Műszaki Főiskola Bányamémöki Karát hozták fel, ahol a diákok egyperces néma csenddel emlékeztek meg a magyarországi harcokban elesett diákokról, a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Karának vitaestjét, amelyen „provokációs” felszólalások hangzottak el, valamint a losonci magyar tannyelvű középiskola diákjait, akik a szovjet beavatkozást követően gomblyukukba tűzött fekete gyászszalaggal jelentek meg az iskolában.661 1956 novemberének második felében az SZLKP KB Irodája két alkalommal is napirendre tűzte a „Szlovákia Kommunista Pártja magyarországi események alatti tevékenységéről és szlovákiai vezető szerepének érvényesítéséről” készült jelentés megtárgyalását, az anyag megvitatását azonban mind november 16-án, mind pedig november 23-án elhalasztotta, s csupán december 7-én, azt követően kerített rá sort, hogy előzőleg a CSKP KB már megtárgyalta a magyarországi történéseket és azok csehszlovákiai visszhangját. 660 SNA, ÚV KSS, 144. d., Zápis zo 46. schôdzky Sekretariátu ÚV KSS, 23. nov. 1956. Dialnopis KV KSS Bratislava, Nitra, B. Bystrica, Košice - pokyny o postupe a pomoci Maďarským pracujúcim. 661 SNA, ÚV KSS, 933. d., Záznam z diskusie členov Byra ÚV KSS na zasadnutí dňa 9. nov. 1956 k otázkam vyhodnotenia udalostí v Maďarsku; vo. Marušiak, Juraj: i. m. 209-210. p.
