Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
7. A prágai és pozsonyi magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság... 165 1949. október 27-én Vándor konzul, október 29-én pedig Szkladán követ szintén a Délakció leállításáról értesítette Budapestet. Utóbbi felhívta a figyelmet a cseh és a szlovák pártvezetők közötti véleménykülönbségekre, valamint a kitelepítés kérdésének magán a szlovák pártvezetésen belüli ellentétes megítélésére is. Meglátása szerint a Dél-akciót „objektiven Slánský szemlélte”, „a bizonytalankodó és indifferens pozíciót Bašťovanský foglalta el, aki egyik oldalról engedett Husák és Okáli nyomásának, a másik oldalról nem látta tisztán és világosan a következményeket és a technikai végrehajtás lehetőségét”. Az akció ellentmondásos megítéléséhez, majd leállításához a követ véleménye szerint hozzájámlt még a magyar kormány és pártvezetés álláspontja ismeretének a hiánya, valamint a negatív nemzetközi visszhangtól és a szlovákiai magyarok „ellenséges hangulatától” való félelem.420 A Dél-akciót tehát hivatalosan leállították, a későbbiek folyamán azonban a követség és a főkonzulátus egyaránt több jelentésben számolt be magyar családok folytatódó kilakoltatásáról és összeköltöztetéséről. Az intézkedések általában a Dél-akció keretében egyszer már áttelepíteni szándékozott családokat érintették, ezért a jelentések az akció más formák közötti folytatására következtettek.421 A magyar „kulákok” kitelepítésének folytatását mind a pozsonyi, mind pedig a prágai pártvezetés októberi határozata kilátásba helyezte,422 tény ugyanakkor az is, hogy noha a magyar - csakúgy, mint a cseh és szlovák - kulákok elleni hajsza folytatódott, a magyar lakossággal szembeni nemzetiségi alapú intézményes kitelepítési akcióra a későbbiekben már nem került sor. 7.2.5. A Csemadok megalakulása A deportált magyarok hazatérésének és elhelyezésének figyelemmel követése mellett a legjelentősebb kérdéskör, amely 1949 folyamán a pozsonyi magyar fokonzulátust foglalkoztatta, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének, a Csemadoknak a megalakulása,423 valamint annak vitás kísérőjelenségei voltak. Amint azt a főkonzulátusnak az 1949. évről készült összefoglaló jelentése megállapította, már a kultúregyesület előkészületei során „világossá vált, hogy a kérdés rendezésével megbízott személyiségek részéről nem a magyar kérdésben ezt megelőzően elfoglalt álláspont elvi revíziója történt meg, csak a megváltozott körülmények által diktált szükséges taktika módosult. Alapelv maradt az elszlovákosítás terén eddig elért »eredmények« rögzítése és új eredmények biztosítása, azonban - elsősorban külpolitikai indokok következtében - erőszakos intézkedések nélkül és türelmes, lassú folyamat során.”424 Az egyesület megalakulásával és tevékenységével kapcsolatos legvitatottabb kérdések közé, amelyekre a főkonzulátus igyekezett felhívni a Külügyminisztérium figyelmét, a reszlovakizáltak Csemadok-tagságának kérdése, az egyesület elnökének, vezetőségi tagjainak és az alakuló közgyűlés küldötteinek kiválasztása, valamint érdek-képviseleti szerepvállalásának lehetősége tartozott. 420 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 53. d., 907/1949. Beszélgetés Široký miniszterelnök-helyettessel; uo., 855/1949. Megbízhatatlanok eltávolítása a magyar vidékről. 421 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 53. d., 902/1949. Medve Zsigmond követségi titkár szlovákiai útja; uo., 909/1949. A reakció elleni küzdelem újabb megnyilatkozásai Csehszlovákiában. 422 A szándékról október 30-án Široký miniszterelnök-helyettes még Novikov pozsonyi szovjet főkonzult is tájékoztatta. (BonOKH-nma, T. B. [otb. pea.]: CoeemcKuü (parmop... T. 2. 1949-1953... i. m., 195-196. p.; vö. Nosková, Helena: Ztráta tolerance... i. m. 109. p.) 423 A Csemadok megalakulásának körülményeire 1. Gabzdilová-Olejníková, Soňa: Vznik a činnosť Csemadoku v kontexte politiky KSČ (1949 - 1951). Historický časopis, 56. évf. (2008) 3. sz. 477-489. p. 424 MNL OL, PF-TÜK, 2. d., 31/1950. A pozsonyi főkonzulátus összefoglaló jelentése az 1949. évről II., 93. p.
