Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
108 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) Dunahidasra érkezett, a magyar községek közül azonban a belső telepesek számát tekintve első helyen a Garam menti Újbars áll 878 telepessel. Ezen kívül további 12 községben haladta meg a betelepült szlovák telepesek száma a 300-at: az Érsekújvár és Komárom közötti, már a két világháború között is kolonizált Ogyallán (461 belső telepes), a Komáromtól északkeletre fekvő, s a szintén szlovákokkal betelepített Kurtakeszivel egyesített Marcelházán (434), Csúzon (434), az ugyancsak kolóniával rendelkező Tardoskedden (430), a gömöri Tornaiján (425), a felső-csallóközi németmagyar vegyes lakosságú Csődén (384), a már a két világháború között is kolonizált Örsújfaluban (365) és Bátorkeszin (349), a szintén felső-csallóközi német-magyar Misérden (338), a Garam menti Sárón (328), a gömöri Hanván (320), végül pedig az ugyancsak Garam menti Tőrén (300). Amint arra már utaltunk, a belső telepeseket a telepítési szervek már nem feltétlenül a lakosságcsere során is kiemelten kezelt régiókban és községekben helyezték el. A lakosságcsere lebonyolításakor általános gyakorlat volt, hogy egy-két ritka kivételtől eltekintve még a leginkább érintett térségekben sem folyt ki- és betelepítés a szlovák többségű, a magyar többségű, de erősen vegyes lakosságú, a török háborúk pusztításait követően a 18. században szlovákokkal betelepített, de később részben visszamagyarosodott, valamint a már a két világháború között kolonizált településeken, mivel a már amúgy is jelentős számú szlovák lakosság jelenléte miatt ezek elszlovákosításához nem tartották szükségesnek magyar lakosságuk kitelepítését.211 A belső telepítés során ezzel szemben gyakran előfordult, hogy a lakosságcsere által sújtott térségekben is a cserét elkerülő, esetleg ráadásul vegyes lakosságú vagy szlovák többségű, illetve a két világháború között alapított szlovák kolóniával rendelkező községekbe telepítettek, ami az ottani szlovák szórványok megerősítését célozta. A Felső-Csallóközben a már említett német települések mellett elsősorban az azokkal szomszédos Gútorba (185 belső telepes), Úszorba (86), Somorjára (73), Szemeibe (67), Tejfaluba (67), Pozsonycsákányba (57), Békébe (53), Nagypakába (42), Sárosfára (112) és Nagyszarvába (89), valamint a már korábban is kolonizált Légbe (154) és Tonkházába (44) folyt telepítés. A Csallóköz központi részén, Dunaszerdahely környékén a belső telepítés mindenekelőtt a lakosságcserét elkerülő falvakat, Gellét (212), Bőst (163), Csallóközkürtöt (154), Bakát (112), Sikabonyt (109), Nagylúcsot (95), Királyfiakarcsát (85) és Egyházkarcsát (57) sújtotta, de érintette a lakosságcserét is megtapasztalt Nemeshodost (103) és Lögérpatonyt (78), valamint a kolóniával rendelkező Felbárt (91) és Szentmihályfát (55) is. Hasonló módon a Csallóköz keleti régióiba is elsősorban a lakosságcseréből nagyrészt kimaradt vagy már korábban kolonizált falvakba: Örsújfaluba (365), Csicsóba (210), Ekeibe (181), Ekecsbe (162), Csallóközaranyosba (147), Lakszakállasba (146), Nagykeszibe (111), Nagymegyerbe (105), Tanyba (48) és Komáromfussbe (44) telepítettek. A belső telepítés itt a lakosságcsere által érintett Nemesócsát (203) és Megyercset (83) is sújtotta, de mindkét esetben kolóniával rendelkező településről van szó. A Mátyusfoldet a belső telepítés gyakorlatilag teljes egészében elkerülte. Itt egyedül a Tardoskedd határában fekvő, s már a két világháború között kolonizált majorságokba érkezett nagyobb számú (430) telepes. Ezen kívül az ugyancsak kolóniával rendelkező Nemeskosútba (80) és Taksonyfalvába (60), valamint Szelőcébe (75) folyt jelentékenyebb telepítés, ennek méretei azonban a lakosságcseréhez viszonyítva elenyészőek. Kiemelten kezelték ezzel szemben a belső telepítés szempontjából az Érsekújvár, Komárom és Párkány közötti térséget, ahol elsősorban a lakosságcserét elkerülő, s nemritkán már a két világháború között kolonizált falvakba telepítettek: Ógyallába 461, Csúzba 434, Marcelházába szintén 211 SNA, PPPP-B, 304. d., Štatistický prehľad odsťahovaných Maďarov z južných okresov Slovenska. Štatistický prehľad došlých Slovákov do južných okresov Slovenska
