Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
5. A belső telepítés 109 434, Bátorkeszibe 349, Bélába 185, Dunaradványba 149, Fürbe 140, Muzslára 84, Bagotára 74, Udvarára 75, Gyivára 61, Izsára 55, Köbölkútra 53, Sárkányfalvába 39 telepes érkezett, de 228-an még a szlovák lakosságú Komáromszemerébe, illetve 70-en a vegyes, de szlovák többségű Koltára is települtek. Az egyetlen régió, ahol a belső telepítés is leginkább a lakosságcsere által érintett községeket sújtotta, a Garam mente volt, ahol ezúttal is főleg a Mohi-Csata-Hont füzesgyarmat közötti térségben tervezett szlovák etnikai ék falvaiba, Újbarsba (878), Sáróba (328), Tőrébe (300), Nagysallóba ( 198), Garammikolába (143), Zselizbe (121), Felsőcsecsébe (116), Szodóba (76), Garamlökbe (68), Lekérbe (53), Csatába (51), Nemesorosziba (42) és Alsószecsébe (38) telepítettek, de a telepítés ezúttal már érintette a közeli Famadot (110), a 18. sz.-i szlovák telepítésű Málast (147) és Barsendrédet (161), az 1930-ban szlovák többségűként kimutatott Barsbaracskát (72), Enyt (69) és Flontvarsányt (52), a nyelvszigetet alkotó Borit (57), valamint Léva városát (124) is. A lakosságcserétől az Ipolyságot körülvevő települések kivételével nagyrészt megkímélt Ipoly mentén a belső telepítés elsősorban Ipolypásztót (97), Ipolyszakállost (72), Florvátit (118), Deméndet (106), Százdot (54), Felsőszemerédet (96), a szlovák többségű Fíévmagyarádot (75), valamint Ipolyszécsénykét (84), Ipolynyéket (59), Ipolyvisket (53), Ipolybalogot (103), Ipolykeszit (63), Lukanényét (108), Apátújfalut (69), Zsélyt (55), Szécsénykovácsit (44) és Csalárt (52); a Losonci járásban pedig a Losoncot övező településgyűrűt: Terbelédet (126), Fülekkovácsit (80) és Nagydarócot (46), a többségében szlovák lakosságú Gácsot (78) és Losoncapátfalvát (119), illetve magát Losonc városát (276), ezen kívül Füleket (114), valamint a kolóniával rendelkező Ragyolcot (107) érintette. Gömörben a belső telepítés fő célja - a már a két világháború közötti kolonizáció, illetve a lakosságcsere során is alkalmazott módon - a térség regionális központjainak számító Rimaszombat és Tornaija „körbetelepítése” volt. Rimaszombat körül Osgyánba (296), Guszonába (109), Rimatamásfalvába (47), Jánosiba (39) és Bakiiba (73), valamint magába Rimaszombatba (120) telepítettek; Tornaijába jelentős számú, 425 szlovák telepes érkezett, a Tornaiját nyugat felől észak-déli irányban félkör alakban övező települések közül Hanvába (320), Abafalvába (246), Sajószentkirályba (179), Sajógömörbe (154), Méhibe (151), Alsókálosába (136), Naprágyba (128), Runyába (112), Gömörmihályfalába (96), Bejébe (95), Sajólenkébe (93), Alsóvályba (90), Oldalfalába (89), Sajókirályiba (61), Felsőrásba (60), Gömörfügébe (54), Szkárosba (54) és Flarkácsba (52), Tornaijától északkeletre pedig Gömörpanyitba (68) és Sajószámyába (54) telepítettek. Kelet-Szlovákiában az akció leginkább a színtiszta magyar lakosságú Bodrogközt sújtotta, ahol a helyi viszonyokhoz mérten a kitelepítések által is fokozottabban érintett Bodrogszögön (96 belső telepes) és Bodrogszerdahelyen (82), valamint a már korábban is kolonizált Bélyen (103) és Battyánon (81) kívül Zéténybe (133), Radba (128), Nagygéresbe (125), Perbenyikbe (70), Vékébe (54) és Bolyba (32) folyt nagyobb arányú betelepítés.212 Mivel belső telepesnek csupán az a személy számított, akinek eredeti lakóhelye a betelepítési övezeten kívül volt, majd a földreform során földjuttatásban részesülve letelepedett a betelepítési övezet valamely községében, nem minősült belső telepesnek az a 47 376 helybeli szlovák (12 274 család), akik a 25 dél-szlovákiai járás 252 községében 26 785 hektár földet és 706 házat vehettek át az elkobzott magyar (vagy német) vagyonból, még ha a földjuttatás során lakóhelyet is változtattak az övezeten belül.213 212 SNA, PPPR-B, 304. d., Vnútorné osídlenie. 213 SNA, PPPR-B, 304. d., Zpráva o niektorých problémoch južného Slovenska; SNA, PPPR-B, 304. d., Vnútorné osídlenie.
