Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
Pártalapítási kísérletek a húszas és a harmincas évek fordulóján 85 tási terveit, valószínűleg a szlovák politikus volt az, aki arra kérhette fel, hogy mindezt foglalja írásba, s juttassa el a kormányzat más tagjaihoz, esetleg Masaryk elnökhöz is. Az emlékirat első részében Lelley A Napból már ismert nézetei nyomán azt fejti ki, hogy az „állam avatott irányítói által is elismerten kitűnő tulajdonságokkal bíró magyarság épp azért nem tudja magát kiélni, és a Csehszlovák Köztársaság államalkotó nemzeteivel folytatott megértés és együttműködés azért nem tud érvényesülni, mert a magyar kisebbséget Budapest általánosan ismert külpolitikai céljai és aspirációi ebben erőszakosan megakadályozzák”.359 Noha en bloc elítéli a magyar ellenzéki pártok politikáját, mégis éles különbséget tesz Szüllő és Szent-Ivány magatartása között. Hiszen míg Szent-Iványt alkalmasnak tartja a pozitív politikára (bár jellemében gyenge, tétovázó természetűnek látja), addig Szüllő - szerinte - olyan politikus, akit Szlovákiához semmi sem köt, jövedelmei Magyarországról származnak, s aki „feltétlenül szófogadó szócsöve” Budapestnek. Ennélfogva őt és pártját nem is tartja alkalmasnak a pozitív politikára, amelyen Lelley a negativista, államtagadó politika ellentétpárját érti. Emlékirata legfontosabb gondolata az, hogy „egy egyértelműen pozitív irányultságú magyar politikai párt megalapítását” javasolja, amely mentes lenne minden külső befolyástól (értsd alatta Budapestet - SA), s amely az állam iránti lojalitás talaján állna: „Kéz a kézben más nemzetekkel, egymást kölcsönösen megértve és tisztelve.”360 Sőt Lelley nem csak jelzi egy ilyen párt megalapításának a szükségességét, hanem röviden felvázolja annak szervezeti hátterét is: az új párt Pozsony központtal működne, a jelentősebb dél-szlovákiai városokban (Komárom, Kassa, Losonc, Léva, Érsekújvár) pedig párttitkárságokat tartana fenn. A pártnak saját napilapja és 1- 2 havilapja lenne. A párt irányítását a pártelnök tartaná a kezében, aki minden fontos kérdésben jogosult lenne a döntésre. Noha Lelley személyi kérdésekbe nem bocsátkozik, a szövegből egyértelműen kiderül, hogy a pártelnöki funkciót saját magának szánná, miközben megjegyzi, „el vagyok szánva, csak első osztályú, feltétlenül megbízható munkaerőket alkalmazok...”361 A Pro memoria nem kerüli meg az esetleges pártalapítás gazdasági-pénzügyi vonatkozásait sem. Lelley szerint a pártközpont és a vidéki irodák létrehozása mintegy 150 ezer koronát igényel, s hasonló összegre lenne szükség a párt havi működtetéséhez is. A későbbiekben ez az összeg ugyan nem lenne elegendő, de a párttagsági díjakból és a lapok előfizetési díjaiból ezt a különbséget előteremthetőnek látja. Az emlékeztető foglalkozik a pártalakítás lehetséges akadályaival is, amelyek közül az OKP támadásait, illetve a magyar kormány magatartását tartja a legfontosabb tényezőknek. Belpolitikai szempontból Szent-lvány megnyerését tartja döntő jelentőségűnek, akivel majd „paralizálni lehet Szüllő várható éles támadásait.”362 Emlékiratában alapvető jelentőségűnek nyilvánítja, sikerül-e a magyar kormányt rábírni arra, hogy elfogadja a szlovákiai magyar politika önállósulását. Lelley bizakodó ebben a kérdésben, amit azzal magyaráz, hogy a magyar kormány politikai irányvonalának stabilitása csak látszólagos, miközben számos neves magyarországi személyiség - akiket nem nevesít - dolgozik a két ország közötti kapcsolatok javításán. Különösen érdekes szempontunkból, hogy a magyar kormánykörökhöz közeli személyek megnyerésében központi szerepet szánt a csehszlovákiai földbirtokreformnak, amelyet olyan eszközként érzékelt, amely által befolyást lehet gyakorolni az ún. optánsokra, valamint a szlovákiai magyar arisztokráciára is. Ok pedig rokoni és baráti kapcsolataik révén változást érhetnének el a Csehszlovákiával szembeni magyar kormánypoli359 Pro memoria, i. m. 74. 360 Uo. 76. 361 Uo. 362 Uo. 77.
