Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
86 Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében tikában. Ezzel kapcsolatban Lelley tulajdonképp a földbirtokreform által sújtott arisztokraták egy részének különféle kedvezményekkel történő megvásárlását javasolja. Annak fejében pedig, hogy ezek a birtokosok esetleg visszakapnák lefoglalt birtokaikat, vagy az éppen kezdődő erdőbirtokreform kapcsán részesülnének előnyökben, egyfajta lobbitevékenységre és az újonnan alakuló aktivista magyar párt támogatására köteleznék el magukat. Az efféle lobbitevékenység eredményességét a mából visszatekintve kétségesnek ítéljük, bár Lelley „ötlete” nem nélkülözte a valós hátteret, hiszen a felvidéki arisztokrácia és általában a nagybirtokos réteg jelentős része komoly veszteségeket szenvedett a földbirtokreform során, az Állami Földhivatal azonban számos esetben gyakorolt „méltányosságot”, amelyet feltehetően valamiféle háttéregyezség előzhetett meg. Sőt Lelley maga is megjegyzi, hogy két „arisztokrataivadékkal” már előzetes tárgyalásokat folytatott, akik támogatták a tervét. Ennek az információnak a hitelességét nem tudjuk ellenőrizni, s azt illetően is csak találgatnunk lehet, kik lehettek az említett arisztokraták. Talán nem tévedünk azonban nagyot, ha az egyik arisztokrata személyében Zay Károlyt sejtjük, akivel kapcsolatban a csehszlovák források visszatérő eleme, hogy aktivista magtartása mögött a birtokai megmentésének szándéka áll. De Szent-Ivány egyes politikai megnyilvánulásai mögött is gyakran sejtették ellenfelei a birtokmentő motivációt.363 A történet akkor lenne teljes, ha a Pro memóriát egy új aktivista párt megalapítása kísérte volna. Erre azonban nem került sor, amit - Lelley tétovának tűnő magatartása mellett - leginkább Prága elutasító magatartásának tulajdonítunk. A közelgő választásokra való tekintettel a kormánykörök egy új párt létrehozását feltehetően túl kockázatos lépésnek ítélték, hiszen annak mandátumszerzése egyáltalán nem volt biztos. Másrészt egy új mérsékelten aktivista párt nem csupán az ellenzéktől vett volna el szavazatokat, hanem a kormánypártoktól is, elsősorban Csomoréktól. Ezzel összefüggésben az sem elképzelhetetlen, hogy az Agrárpárt berkeiben ebben az időben született meg az a stratégiai döntés, hogy a továbbiakban már nem invesztálnak különálló magyar aktivista pártok fenntartásába (ne feledjük, hogy Lelley tervei komoly pénzügyi támogatást igényeltek volna), hanem az Agrárpárton belül próbálnak egy erős magyar szekciót kiépíteni. Mindenesetre azok a magyar kísérletek, amelyek ezekben az években egy új - aktivista programú - párt létrehozására irányultak, mind megbuktak. Sok más tényező mellett az Agrárpárt fent jelzett megfontolásai is szerepet játszhattak abban, hogy Lelley mellett Zay újabb pártalapítási kísérletei sem sikerültek. A laptulajdonos gróf 1929 szeptemberében fordult felhívással az aktivista gondolkodású magyarokhoz, amelyben egy új, a köztársaság iránt lojalitást deklaráló magyar párt megalapítását jelentette be. Egyes cseh lapok azt is tudni vélték, hogy ebben Mohácsyékkal kíván együttműködni, a szudétanémet térfélen pedig a Bruno Kafka és Alfred Rosche364 nevével fémjelzett Deutsche Arbeits- und Wahlgemeinschaftot (DAWG) kereste meg az együttműködés ajánlatával. A pártalapításból viszont ismét nem lett semmi. 363 Ennek a gyanúnak az volt az alapja, hogy Szent-Iványtól az Állami Földhivatal még 1923-ban lefoglalta 7000 holdnyi birtokát, a lefoglalt birtok felparcellázása azonban nem kezdődött el. Vö. Angyal: A „magyarországi”, i. m. 128. 364 Rosche, Alfred (1884. augusztus 2., Šluknov - 1947. január 31., Prága) - politikus. A csehszlovákiai politikába a Német Nemzeti Párt képviselőjeként kapcsolódott be, de annak merev negativista magatartása miatt elhagyta a pártot, s egyik alapítója volt a DAWG-nak. 1929-töl a DAWG képviselőjeként a prágai nemzetgyűlés tagja volt. 1934-ben belépett az egységes német politikai érdekképviselet kialakítására törekvő SdP-be, s 1935 és 1938 között azt képviselte a parlamentben. 1938-tól a Birodalmi Gyűlés képviselője volt, miközben fontos gazdasági tisztségeket töltött be a németek által megszállt Szudéta-vidéken. A háború után a csehszlovák hatóságok letartóztatták, s egy prágai börtönben hunyt el.
