Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
70 Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében agrárpártok és katolikusok tették. Sajnálatos, hogy ebben az időben, 1926 májusa és júniusa táján a revizionizmus jelentősen felerősödött a szomszédos Magyarországon. Hamarosan a revizionista érzelmek őrjöngéssé fajultak egy intézkedés nyomán, amelyet a néhai Lord Rothermere nevéhez kötnek. A nacionalista magyar kisebbségi vezetők Csehszlovákiában nem voltak képesek ellenállni ennek a nyomásnak, amiért is a tárgyalásaink megszakadtak.”276 A kudarcnak több oka lehet és volt. A Rothermere-kampány azonban semmiképp, hiszen az időben később kezdődött. A budapesti politika ellenérdeke azonban bizonyára az egyik ilyen tényező volt. Felelős volt érte maga Szent-Ivány is, aki - úgy látszik - végig egyfajta kettős játékot játszott. Úgy akart ugyanis eredményeket elérni, hogy közben ne kelljen nyílt paktumot kötni Prágával. Döntő jelentőségűnek azonban mégis azt érezzük, hogy a csehszlovák kormány számára, amelybe a két német párt előzetes feltételek nélkül lépett be, az MNP feltételei túlságosan magasak voltak ahhoz képest, amit a magyar pártnak a kormány mögé állításával Prága nyerhetett volna. Ezért Prága inkább csak általános ígéretek megfogalmazását preferálta, de a nemzetállami keretek Szent-Ivány által feltételül szabott lebontására egyáltalán nem mutatott hajlandóságot. Ez pedig eleve irreálissá tette a megegyezést. 3.2. AZ MNP AKTIVIZMUSÁNAK UTÓÉLETE L: ZAŤ KÁROLY ÉS A NAP Az eddigi szakirodalom a Švehlával folytatott tárgyalások kudarcát az MNP aktivizmusának lezárásaként értékelte,277 a források elemzése azonban azt jelzi, hogy bár a reálpolitika az MNP részéről hivatalosan ugyan lezárult, ám annak ideája tovább élt a párton belül. Nem véletlen, hogy az MNP szatellitpártjának, a Magyar Nemzeti Munkáspártnak a sajtóorgánuma még 1928 decemberében is a Szent-Ivány-féle ellenzéki reálpolitika dicséretét zengte. Ennek lényegét pedig abban látta, hogy miközben a „csehszlovák államot tudomásul kell venni”, aközben arra kell törekedni, hogy „megszüntessük annak nemzeti jellegét, és valamennyi nemzetiség önkormányzata alapján felépülő állammá tegyük”.278 Vagyis ugyanazt fogalmazták meg 1928-ban, amit a német aktivisták mintegy öt, Szent-Ivány pedig három évvel korábban. Azt, hogy a Nemzeti Pártban az aktivizmus nem vált lezárt fejezetté, azok a politikai kísérletek is igazolják, amelyek 1927 végén és 1928-ban a szlovákiai magyar politika élet állóvizét rövidebb-hosszabb időre felkavarták, s amelyek jól igazolható kapcsolatba hozhatók Szent- Ivány politikájával. S az sem mellékes, hogy azok az ifjúsági mozgalmak, amelyek pontosan ebben az időszakban kezdték szárnyaikat bontogatni, s amelyek szembefordulva apáik nemzedékének borongós revízióvárásával a szlovákiai magyar társadalom belső megszervezésére helyezték a hangsúlyt, szintén nem keveset köszönhettek Szent-Iványnak, aki tekintélyével s olykor anyagi támogatásával is melléjük állt. 1927 második féléve nem kedvezett a nemzetiségi megbékélésnek, hiszen az angol politikus és vállalkozó, Lord Rothermere a trianoni határok etnikai elvű revízióját sürgető írásának (The Hungary’s place int the Sun) a megjelenése és az erre válaszul kibontakozó csehszlovák ellenkampány olyan viharokat és a magyar-csehszlovák viszony olyan mértékű kiéleződését eredményezte, amely egy időre minden magyar-szlovák kooperációt zárójelbe tett. A naptári év vége felé azonban egyre több jel mutatott arra, hogy az MNP politikai konyhájában a reálpoli276 Hodža: Szövetség, i. m. 148. 277 Vo. Szarka: Integráció, i. m. 38.; Angyal: Érdekvédelem, i. m. 151. 278 Magyar Munkás, 1928. december 6., 2.
