Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
Az MNP aktivizmusának utóélete I.: Zay Károly és A Nap 71 tika esetleges felmelegítésére készülnek. Legalábbis erre lehet következtetni azokból a mozgásokból, amelyek az MNP-t ebben az időszakban jellemezték, különösen az egyik vezető felföldi nagybirtokos család sarjának, Zay Károlynak a párton belüli a felbukkanásából. Zay Károly belépése a politikába a felvidéki magyar nagybirtokosok politikai szerepvállalásának fontos fejezete, hiszen ez a korábbi befolyása és vagyona alapján is többre hivatott réteg meglehetősen kevés szerepet vállalt a szlovenszkói magyar politikából. Ennek ugyan sok magyarázata lehet, de a csehszlovák földbirtokreform által veszélyeztetet birtokállomány megvédésének a szándéka bizonyosan az egyik ilyen volt.279 Azt ugyanis, hogy ellenzéki politikát folytatva az Állami Földhivatallal való mindenféle megegyezés lehetőségét eldobják maguktól, kevesen merték vállalni. E kevesek közé tartozott a Nyitraújlakon birtokos Esterházy család két sarja, János és Lujza, illetve az a Révay István, aki egyebek között a szlovenszkói magyar művelődés és sport egyik fő támogatója volt. Teljesen más utat választott a Nagytapolcsány melletti Szolcsányban birtokos Odescalchi család tagja, Odescalchi Livio, aki 1923-ban kiáltványban fordult a „Slovenskóba tartozó régi magyar nemességhez”, amelyben arra kérte az arisztokráciát, hogy gyakoroljon egészséges opportunizmust, és csatlakozzon a „slovák nemzethez, amelyből eredt”.280 Az egykoron albán királyi címről álmodozó herceg a témába vágó írásait a szlovák Jozef Skultétyvel együtt egy külön kötetben is kiadta,281 tevékenysége azonban visszhangtalan maradt osztályos társai között. Bár Odescalchi mindent megtett, hogy a prágai kormányzat előtt jó színben tüntesse fel magát,282 felajánlkozását az arisztokráciával szemben eredendő idegenkedést tanúsító csehszlovák politika elutasította.283 Ez persze nem azt jelentette, hogy a csehszlovák politikai elit teljesen elzárkózott volna a magyar nagybirtokosokkal való párbeszédtől. Legalábbis erre utal az, hogy a kormánypártok számára rosszul végződött 1923. őszi megyei és községi választásokat követően Prága lépéseket tett egy a szlovenszkói közép- és nagybirtokos réteggel történő megegyezés irányában, amely során a lojális politikáért cserébe a földbirtokreform, illetve az oktatásügy terén tettek volna engedményeket.284 A követi jelentés szerint az első puhatolódzó tárgyalásokra Bohumír Bradáč, az Agrárpárt parlamenti képviselője és Myrbach Emil verebélyi gróf között került sor, ám anélkül, hogy konkrétumokról lett volna szó. Budapest azonban, amely észlelte a veszélyt, rögtön lépett s figyelmeztette Myrbachot: „magyar ember, különösen az olyanok, akik a magyar történelmi osztályokhoz tartoznak, a cseh hivatalos pártokat semmiképpen sem támogathatják, még akkor sem, ha ezáltal a birtokreformtól mentesülnének, ha anyagi érdekeik a kooperációt meg is kívánnák.”285 279 A zayugróci Zay család birtokállománya az államfordulat idején mintegy 21 ezer kataszteri holdat tett ki, amelynek döntő hányada erdőbirtok volt. A földbirtokreform során a lefoglalt birtokból a család alig több mint 500 kh-t igényelhetett vissza, a többi lefoglalás alatt maradt. Vö. Koblasa, Pavel: Zay de Csömör - uhroveétí páni. Rodopisná revue on-line, 2011, 3. sz. http://rodopisna-revue-online.tode.cz/2011-3_soubory/01-koblasa.pdf Letöltve: 2013. január 18. 280 AUTGM, fond T. G. Masaryk, k. 399. XXX 281 Odescalchi Livio-Škultéty, Jozef: Zástava veje! Leng a zászló! Slovo Slovákom od národa svojho odvráteným. Szózat a nemzetüktől elszakadt szlovákokhoz. Turčiansky Sv. Martin, Knihtlačiarský účastnícky spolok, 1925. 282 Ezt az igyekezetét dokumentálja Odescalchi Sándor visszaemlékezése, aki szerint Livio az édesapjának a következőket írta: „édesapám ne írjon nekem a borítékon idejét múlt címeket, amelyeket ebben a demokratikus országban nincs értelme többé viselni, mert ezzel árt a köztársaságpárti híremnek...” Erba Odescalchi Sándor: Testamentum 1 Életem regénye. Budapest, Dovin, 1991, 229. 283 Odescalchiről, illetve az általa képviselt magatartásról lásd bővebben Ablonczy Balázs: Őrzők. A többes identitás történeti stratégiái. Századvég, 2007, 43. sz. 63-78. 284 MOL, K-64, 9. cs 4L t. 591.res.pol./1923 285 Uo.
