Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
2. A magyar aktivizmus kezdete (1920 - 1925)
A földreform mint az aktivizmus ösztönzője. A köztársasági magyarok mozgalma 43 Csánki párton belüli veresége tulajdonképpen korszakhatárnak is nevezhető, hiszen a párt épp abban a mintegy másfél évben volt leginkább független a csehszlovák Agrárpárttól, amikor még érvényesült az ő befolyása.149 A lévai kongresszuson viszont megalapozták azt a gyakorlatot, amely a párt működését annak az Agrárpártba való teljes beolvadásáig jellemezte, miszerint a párt szellemi vezérének, Hodžának az akaratát mindenkor egy-egy a KMFP vezetésébe beválasztott, sajátos pozíciót elfoglaló szlovák politikus közvetítette. Duchajt követően a későbbiekben ezt a szerepet többek között Milutin Križko150 szenátor, Sámuel Zoch151 evangélikus püspök, Pozsony első szlovák kormánybiztosa, az Agrárpárt parlamenti képviselője és Štefan Štunda152 református lelkész és politikus töltötte be. A Csömör irányvonalával egyet nem értő Csánki pedig végleg kiszorult a KMFP vezetéséből. Politikailag azonban aktív maradt, s bár a háttérbe húzódva, de a harmincas évek elejéig továbbra is a KMFP soraiban volt megtalálható. A KMFP megszervezésében és tagságának toborzásában az államigazgatás helyi képviselőinek is szerep jutott, akik igyekeztek segíteni a szervezést s megteremteni ahhoz a szükséges infrastruktúrát. Ennek egyik példáját Dunaszerdahely jelentette, ahol a város főjegyzője, az 1919-ben - a magyar polgármestert és képviselő-testületet ellenőrzendő és korlátozandó - odaültetett, magát szlováknak mondó Kolek Alfréd volt a párt egyik fő patrónusa.153 A köztársasá149 Az aktivista sajtó vizsgálata alapján ezzel megegyező következtetést vont le Koipás Árpád: A két világháború közötti (cseh)szlovákiai agrárpárti magyar mozgalom sajtója és politikai koncepciója a földreform kezdete idején. In Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa ( I.). Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai. Somorja-Dunaszerdahely. Fórum Kisebbségkutató Intézet-Lilium Aurum Könyvkiadó, 2003, 183. 150 Milutin Križko (1871, Körmöcbánya - 1926. augusztus 25., Fenyőháza) - földbirtokos, politikus. Zemplén megye első szlovák ispánja volt. 1920-tól 1926-ben bekövetkezett haláláig az Agrárpárt szenátora volt. 151 Samuel Zoch (1882. december 18.. Cerovo - 1928. január 4., Pozsony) - evangélikus lelkész, politikus. Teológiai tanulmányai befejezését követően a Bácskában szolgált, 1907-től pedig Modorban volt lelkész. Már az államfordulat előtt bekapcsolódott a szlovák nemzeti mozgalomba. 1919-ben Pozsony és Pozsony megye első szlovák ispánjává nevezték ki. Hivataláról azonban még ugyanebben az évben lemondott, s elsősorban az evangélikus egyház újraszervezésre összpontosított. 1922-től a szlovákiai evangélikus egyház nyugati egyházkerületének püspöke volt. Közben az Agrárpártban politizált, amelyet 1925-től haláláig a nemzetgyűlés szenátusában is képviselt. 152 Štefan Štunda (1891. szeptember 8., Lekárt - 1945. április, Mauthausen) - szlovák anyanyelvű református lelkész, politikus. Földműves családból származik. Sárospatakon végzett teológiát, majd Bázelben tanult. Csehszlovákia megalakulása után az oktatási minisztérium pozsonyi kirendeltségének egyházi ügyekkel foglalkozó tanácsosa volt. 1926-tól a Köztársasági Magyar Földmíves Párt vezető személyisége, Milan Hodža bizalmi embere a párton, majd a magyar szekción belül. Közben a Köztársasági Magyar Földműves c. lapot is szerkesztette. 1929-től 1939- ig az Agrárpártot képviselte a Csehszlovák Nemzetgyűlés képviselőházában. A szlovák állam idején az oktatási minisztérium főtanácsosa s egyben a református egyház Szlovákiában maradt része fölött a hatalmat állami támogatással a kezébe kaparintó Szervezőbizottság egyik befolyásos személyisége volt. Közben szerkesztette a Kálvinské hlasy c. lapot és előadott az Ág. Ev. Teológiai Fakultáson. Mivel bekapcsolódott a Tiso nácibarát rezsimé elleni ellenállásba, 1945 februárjában a letartóztatták és Mauthausenbe hurcolták, ahol 1945 áprilisában elhunyt. 153 Kolek érdekes színfoltja volt a korabeli közéletnek, később kiderült róla, hogy szélhámos, aki sem szlovák, sem evangélikus nem volt, mint állította. Eredetileg Schwarcz Miksának hívták, aki Kolozsvárott szerzett ügyvédi oklevelet, majd pedig bekapcsolódott a szociáldemokrata mozgalom tevékenységébe. Az 1901-es választásokon a szociáldemokraták jelöltje volt Kassán - ám alig kapott szavazatot. Később - rendezetlen ügyei elől - Amerikába menekült, ám az államfordulat után hazatért, s Cseklészen telepedett le, ahol bolsevik agitációt folytatott. Emiatt 1919 elején Terezienstadtba internálták. Onnan azonban márt Kolek név alatt, szlovák hazafiként került ki, s kapott Dunaszerdahelyen főjegyzői állást. Innen 1924-ben Érsekújvárra helyzeték át, ahol egy hamisítási ügybe keveredett, amely során kiderült hogy csalóról van szó. Valódi személyazonosságát többek között Kalmár Henrik igazolta. Csallóközi Hírlap, 1925. május 17. és 24,; Kassai Napló, 1925. július 3.. 6. Bár igazolni nem lehet, feltételezhető, hogy az internálása idején a csehszlovák kormányzat ügynökévé vált, aki bár magyarbarátnak adta ki magát, de a szlovákosító törekvéseket szolgálta Dunaszerdahelyen és Érsekújváron is.
