Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
2. A magyar aktivizmus kezdete (1920 - 1925)
42 A magyar aktivizmus kezdetei (1920-1925) katonák hírével tartották vissza eddig a földigénylőt, hogy földet merjen kérni ettől az államtól, melyik mindenkit egyenlő jogokban kíván részesíteni”.142 Jellemző módon azonban a „köztársasági magyarok” a földosztást nem kívánták a szlovákiai magyarok egészére kiterjeszteni, s többször tiltakoztak az ellen, hogy a „köztársaság ellenségei”, ami szótárukban az ellenzéki magyar pártok híveit jelentette, földhöz jussanak. Azt azonban - mint egyik vezető propagandistájuk, Békefi Sándor is kifejtette -, hogy „aki félre volt vezetve, de átáll”, földhöz juthasson, támogatták.143 A pozsonyi és prágai patrónusok és a magyar párt között azonban a kezdetektől fogva feszültségek is mutatkoztak. Ezek egyik gerjesztője Csánki jelleme volt, hiszen a magyar politikus túlságosan öntörvényűnek bizonyult ahhoz, hogy teljes mértékben beálljon az Agrárpárt irányvonalába. Az által hangoztatott októbrista jelszavak, illetve Kossuth és Károlyi gyakori emlegetése pedig amúgy sem voltak teljes mértékben kompatibilisek Prága eszmeiségével. Mindez végül Csánki félreállásához vezetett. A magát egy későbbi írásában liberális szocialistának144 valló alapító elnök tulajdonképpen már a párt június 23-i első országos kongresszusán a háttérbe szorult, hiszen a tiszteletbeli elnök címét ugyan megkapta, ám a párt tényleges irányítása az új ügyvezető elnök, Csömör István farnadi gazdálkodó kezébe ment át, aki az első számú republikánus magyar gazda szerepét 1938-ig meg tudta őrizni. Csánkinak a következő néhány hónapban ugyan még gyakran jelent meg írása a Népújságban, ám 1924 márciusában bejelentette, hogy visszavonul a politikától.145 Ez azonban mégsem következett be, hiszen a tiszteletbeli elnök ott volt a szövetség második, 1924. november 30-án, Léván megtartott országos kongresszusán is, sőt a kongresszust megelőző napon a szűkebb pártvezetés ülésén - még az ilyen ellentétekről csak szűkén vagy egyáltalán nem tudósító Népújság szerint is - éles konfrontációba került a Csömör és a párt főtitkárává választott Békefi Sándor fémjelezte irányvonallal.146 A lap az ellentétek okát nem jelzi, ám a kongresszusi beszámolókból arra következtethetünk, hogy a vita a szövetség és az Agrárpárt közötti viszony kapcsán robbanhatott ki, s Csánki teljes vereségével végződött. így a másnapi kongresszuson már vita nélkül döntöttek arról, hogy a szövetség a Köztársasági Magyar Földmíves Párt (KMFP) nevet veszi fel, s az eddiginél szorosabb viszonyt alakít ki az Agrárpárttal, sőt annak szenátorát, Ján Dúchaj147 szlovák politikust a párt „védelnökévé”148 is megválasztották. A KMFP és a hatalom egyre javuló viszonyát pedig az is jelezte, hogy a kongresszuson a lévai járási főnök Ondrej Zošťák is részt vett. A kongresszus megválasztotta a párt vezérkarát is. Az elnök Csömör István, a főtitkár Békefi Sándor, a pártigazgató Antal Sándor lett. A négy alelnöki tisztséget Halász István pereszlényi, Gutray Sándor alsószecsei, Samu István érsekkétyi és Szunyogh István martosi földművesek töltötték be. 142 Népújság, 1923. május 6.. 7. 143 Népújság, 1925. február 25., 2. 144 Csánki Aladár: Amíg nem késő. Bratislava, Typographia, 1929, 20. 145 „A napi politikától visszavonulva gazdálkodni és tanulni akarok. Csánki” - szólt a távirat, amelyet a Népújság szerkesztőségének küldött. Népújság, 1924. március 23., 2. 146 Népújság, 1925. január 1„ 3. 147 Ján Dúchaj (1869. március 12., Blatnica - 1954. április. 2,. Blatnica) - földbirtokos, politikus. Az államfordulat előtt családi birtokán gazdálkodott, miközben bekapcsolódott a Szlovák Nemzeti Párt munkájába. Egyike volt a Turócszentmártoni deklaráció aláíróinak. 1918 és 1920 között a forradalmi nemzetgyűlés szlovák klubjának volt a tagja, 1920 és 1925 között pedig az Agrárpárt szenátora. 148 Értsd: tiszteletbeli elnökké
