Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
1. Az államfordulat és a "szlovenszkóivá lett" magyarok
Keleti Svájc, vagy csehszlovák nemzetállam (1918-1920) 21 terévé nevezte ki, hiszen a volt rózsahegyi orvos diktatórikus hatalmánál fogva meghatározó szerepet játszott a következő hónapok eseményeiben. A prágai kormányzatnak kettős forradalmat kellett levezényelnie: először is a Monarchia elavult szerkezetének romjain egy parlamentáris köztársaság alapjait kellett leraknia, másrészt pedig az addig privilegizált helyzetben lévő németek és magyarok befolyását megtörve a cseh-szlovák lakosság kezébe kellett juttatnia a gazdasági és politikai hatalmat. Miközben ennek a folyamatnak a kulcsszereplője a kizárólag cseh és szlovák képviselőkből álló forradalmi nemzetgyűlés volt, a hatalom a nyílt erőszak alkalmazásától sem riadt vissza. Ezért is beszélhetünk a csehszlovák nemzeti forradalmi diktatúra időszakáról. Nemzetpolitikai szempontból a nemzeti diktatúra célja az volt, hogy olyan döntő hatalmi változást idézzenek elő, amely véglegesen biztosítaná a „csehszlovák” elem hatalmát, s a majdan kiépítendő parlamentáris demokrácia kereti között sem adna lehetőséget a nemzeti forradalom eredményeinek visszafordítására. Ennek érdekében került sor egyebek között a földbirtokreform elindítására, a közélet és az oktatás nacionalizálására, az önkormányzatiság megnyirbálására és a közigazgatás területi szerkezetének teljes átalakítására. Arra, ahogyan a két háború közötti korszakban a magyar lakosság és a cseh-szlovák hatalom közötti viszony alakult, mindennél jobban rányomta bélyegét a mai Dél-Szlovákia megszállását követő, nagyjából 1919 őszéig tartó bő félév, amely időszakban az itt élő lakosság számára az államfordulat legfontosabb eseményei lejátszódtak. A felvidéki impériumváltás - a diplomáciatörténeti megközelítéseket nem számítva - jórészt feldolgozatlan. Az azonban bizonyos, hogy az 1919 januárjától egyik pillanatról a másikra kisebbségivé lett magyar lakosságnak korábban gyakorlatilag semmiféle információja nem volt a cseh politika államszervező tevékenységéről. Annak híre, hogy 1918. október 28-án a térségben egy olyan állam született meg, amely a történelmi Magyarország északi megyéire, beleértve az addig homogénen magyarok által lakott területeket is, igényt tart, leginkább csak néhány értelmiségihez juthatott el, de ezt ők sem vették komolyan. Amikor azonban 1918 végén, illetve 1919 első napjaiban már kézzelfogható közelségbe került a régió csehszlovák csapatok általi megszállása, mint azt a kassai, a pozsonyi vagy éppen a komáromi példa mutatja, az ezekben a városokban a hatalmat kezében tartó szociáldemokrata színezetű munkástanácsok, illetve helyi nemzeti tanácsok élesen tiltakoztak ellene, s imperialista megszállóknak titulálták a közelgő csehszlovák légiókat.57 Bár számos település polgárőrsége fegyveres ellenállást helyezett kilátásba, erre végül nem került sor, a későbbi dél-szlovákiai területek 1918 szilveszterén megkezdődő és január harmadik hetének végére lezáruló megszállása lényegében sehol sem ütközött sem a magyar honvédség, sem a helyi lakosság komolyabb fegyveres ellenállásába. Kisebb fegyveres incidensekről ugyan több térségből is van információnk, így például a mátyusföldi Pered, Deáki és Vágsellye községekből,58 de a magyar falvak és városok lakossága összességében a hosszú háborúba és az összeomlást követő zűrzavar bizonytalanságába belefáradva, csendes belenyugvással fogadta az olasz és francia tisztek vezetése alatt bevonuló, „furcsa egyenruhába” öltözött cseh légionáriusokat. A megszálló hadsereg általi rekvirálások, a helyi polgárőrségek felszámolása, a demarkációs vonal lezárása, s ezáltal a Magyarország felé való közlekedés szigorú korlátozása azonban a 57 Komáromi Lapok, 1919. január 4., 1. 58 Bukovszky László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918—1919-ben és 1938-ban. In uő (szerk.): Mátyusföld 11. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Komárom-Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet-Lilium Aurum Könyvkiadó, 2005. 129-130.
