Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
8. Aktivista sorsok az első bécsi döntés után - vázlatok egy esettanulmányhoz
176 Aktivista sorsok az első bécsi döntés után - vázlatok néhány esettanulmányhoz kozatában azonban („Minden ilyen természetű híresztelésekkel szemben az igazság az, hogy én Szlovenszkón és Prágában pártom és elvtársaim érdekében az adott körülmények által megszabott kötelességemet végzem”722) ő maga cáfolta. Ám a pletykák ez alkalommal csak megelőzték a valóságot, hiszen a bécsi döntés aláírásának napján, november 2-án egy 500 fős csoport tagjaként Schulcz tényleg elhagyta Csehszlovákiát, és Párizsba emigrált.723 Ennek körülményei máig feltáratlanok. Egyes források Párizs helyett Stockholmot nevezik meg úti céljaként,724 de vita van távozásának bizonyos mozzanatait illetően is. Már akkor olyan hírek terjedtek ugyanis el, hogy a magyar politikus magával vitte a pártkassza (más forrás szerint a szakszervezeti kassza) tartalmát is.725 Mindenesetre bizonyos, hogy Schulcz az emigrációban sem hagyott fel a politizálással, s tevékenyen kivette részét az összmagyar szociáldemokrata emigráció munkájából, Párizs, London, Stockholm és az USA között utazva folytatta tevékenységét. New Yorkban telepedett le, s közben élénk kapcsolatokat ápolt a londoni csehszlovák kormánnyal.726 Az USA-ban Terebessy Jánossal együtt egyik alapítója és titkára volt a Csehszlovákiai Demokratikus Magyarok Szövetségének, amely az emigráns csoportok közül szinte egyedüliként nem ismerte el az első bécsi döntés jogosságát, és kitartott a München előtti államhatárok mellett.727 Szoros kapcsolatokat ápolt a Vámbéry Rusztem és Jászi Oszkár vezette emigrációval,728 és közreműködött a Vámbéry és Faludy György nevével fémjelzett Harc című folyóirat kiadásában is. Költekező, a fényűzésbe hajló életmódját Amerikában sem tagadta meg, sőt Faludy kicsit karikatúraszerű jellemrajza nyomán egy valóságos hedonista személyiség bontakozik ki előttünk, aki „megtévesztésig hasonlított arcban Churchillhez - New Yorkban többször megtapsolták az utcán -, és gargantuai étvágyáról volt híres. (A washingtoni, de már De Gaulle hívei kezén lévő francia követségen, roppant vacsora után, tetten értem az elhagyott büfében, amint damasztszalvétával nyakában három nagy libamájat fogyasztott el sorjában, kenyér nélkül.)”729 A háború befejezését követően politikai karrierje már leáldozóban volt. Az 1948-as megjelenésű World Biography a csehszlovák ENSZ-delegáció tanácsadójaként tünteti fel,730 ami azt jelzi, hogy bár a nemzetállamot építő Csehszlovákiába ugyan már nem tért vissza, de továbbra is csehszlovák szolgálatban maradt. Arról azonban, hogy mi volt Schulcz véleménye a csehszlovák kormányzat 1945 utáni magyarságpolitikájáról, illetve a szlovákiai magyarság felszámolásának államilag szervezett kísérletéről, nem rendelkezünk forrásokkal. Úgy véljük azonban, hogy mindaz, ami ezekben az években Csehszlovákiában történt, egyet jelentett nem csupán Schulcz, hanem az általa képviselt aktivizmus teljes kudarcával. 722 Csehszlovákiai Népszava, 1938. szeptember 16., 2. 723 Magyarság, 1938. november 6., 2. 724 Böhm Vilmos válogatott politikai levelei 1919-1949 (szerk. Szabó Éva). Budapest, Napvilág Kiadó, 1977, 143. 725 A szakszervezeti kassza eltulajdonítását a budapesti képviselőház 1939. március 9-i ülésén Gürtler Dénes is megemlítette, Buchinger Manó viszont cáfolta. Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója. 22. köt. Budapest, 1939, 252. Azt, hogy Schulcz egy nagyobb - őt meg nem illető - összeggel vágott neki az emigrációnak, párttársa, Fehér Ferenc is realitásként kezelte. Vö. Fehér Ferenc visszaemlékezései Schulcz Ignácra. OSZK Kézirattár, fond 131, 131/14. 726 Vájlok Sándor a csehszlovákiai magyar emigrációról megjelentetett írásában azt említi, hogy Schulcz a Beneš elnök mellett működő Államtanácsnak is a tagja lett; vö. Vájlok Sándor: Az angliai csehszlovák magyarok. Komáromi Lapok, 1943. május 8., 1. Ezt az információt azonban semmiféle más forrás nem támasztja alá. 727 NA, f. Ministerstvo vnitra Londín, k. 125, 2-12-10. 728 NA, f. Hubert Ripka, k. 124, 1-39-23-11. 729 Faludy György: Mikes György II. Hócipő, 2007, 3. sz. http://www.hocipo.hu/index.php?option=com_ content&task=view&id=619 Letöltve: 2011. október 19. 730 World Biography 2. New York, Institute for research in biography, 1948, 4259.
