Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
9. Összegzés
9. Összegzés Az, hogy az első Csehszlovák Köztársaságban élő mintegy 800 ezer szlovákiai magyar milyen politikai stratégiák szerint szervezte meg magát, számos olyan tényezőtől függött, amelyek egymással is folyamatos kölcsönhatásban álltak. Ilyennek tekinthetjük a Csehszlovákiába került magyar nemzetrész politikai tradícióit, szocializációját, gazdasági helyzetét, a nemzetközi politika változásait, a budapesti politika szándékait és a nemzeti kisebbségekkel szembeni hivatalos és nem hivatalos csehszlovák politikát is. Mivel ezek a tényezők nem csupán egymással álltak korrelációban, hanem folyamatosan változtak is, így a szlovákiai magyarok politikai magatartását folyamatosan újabb és újabb impulzusok érték és alakították. Ha mindezt az áttekinthetőség kedvéért valamiféle kronologikus szerkezetben kívánjuk felvázolni, akkor a két háború között a magyar közösség politikai magtartását illetően, az aktivizmus jelenségére külön hangsúlyt helyezve, az alábbi időszakokat lehet megkülönböztetni. 7. Az elutasítás időszaka: 1919. január - 1920 eleje A csehszlovák állam kikiáltásától az alkotmány 1920 tavaszán történő elfogadásáig tartó mintegy másfél évet - a hatalom céltudatos és egyben erőszakos lépéseit figyelembe véve - joggal nevezhetjük a csehszlovák nemzeti diktatúra időszakának. Ebben az időszakban a csehszlovák nemzetiségi politikát a kisebbségekkel szembeni diktatórikus fellépés jellemezte, amely során a csehszlovák többség a törvényhozói monopóliumát éppúgy igénybe vette, mint a fegyveres megtorlás eszközeit. Ebben a tekintetben a „csehszlovák” pártok között nagy eltérés nem mutatkozott, hiszen az a felfogás, amely szerint Csehszlovákiára mint a csehek és a szlovákok harccal és vérrel kivívott jogos tulajdonára tekintettek, s amely által felhatalmazva érezték magukat, hogy akaratukat ráerőltessék a kisebbségbe került németekre és magyarokra, valamennyi pártra jellemező volt. A különbséget maximum az jelentette, hogy a cseh politika nacionalista szárnyát képező Kramár-féle nemzeti demokraták ezt direktebb, míg a Masaryk mögé felsorakozó szociáldemokraták vagy épp az Agrárpárt mérsékeltebb eszközök alkalmazásával kívánták megvalósítani. Ennek a felfogásnak volt az eredménye, hogy az országépítés alapvető törvényeit, beleértve a végleges alkotmányt is a kisebbségek tudatos kizárásával fogalmazták meg és fogadták el. Csehszlovákia geopolitikai helyzete ekkor még labilis volt, Budapest pedig a „Felvidék” katonai visszafoglalásának lehetőségeit kereste - bár ehhez nem voltak eszközei. A szlovákiai magyar politika ebben az időszakban kizárólag a történelmi Magyarországról hozott tradíciókból táplálkozott, s mint a két háború közötti magyar politika egyik meghatározó alakja, Szent- Ivány József a köztársaság megalakulását követően 10 évvel megfogalmazta, „alapját az állam tagadása képezte. Eszközeink: a nagyon erősen korlátok közé szorított demonstráció voltak”.731 731 Digitálni knihovna NS RČS 1925-1929, Poslanecká snëmovna - stenoprotokoly, 170. schűze, Čtvrtek 25. fíjna 1928. http://www.psp.cz/eknih/1925ns/ps/stenprot/170schuz/prilohy/priloh04.htm Letöltve: 2011. november 30.
