Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
8. Aktivista sorsok az első bécsi döntés után - vázlatok egy esettanulmányhoz
Aktivista sorsok az első bécsi döntés után - vázlatok néhány esettanulmányhoz 175 nemzetgyűlési képviselő által a visszacsatolt Felvidék magyar szociáldemokrata munkássága megbízásából hozzá intézett üdvözlőszavakról. Ofőméltósága a munkásság hazafias lelkesedésének és nemzethűségének kifejezésre juttatását köszönettel fogadta. Felkérem Méltóságodat, szíveskedjék erre fent nevezettet megfelelően értesíteni.”715 Egy ilyen elégtétel birtokában Borovszky bátran kapcsolódhatott be ismét a politikába, s hamarosan a kassai magyar szociáldemokrácia újjászervezőjeként tűnt fel. Január közepén ő lett a vezetője a Magyar Vas- és Fémmunkások Szövetsége újjászervezett kassai szervezetének,716 s a volt felvidékiek közül egyedül ő szólalt fel a Magyar Szociáldemokrata Párt január 29-i rendes évi pártgyűlésén is. Itt elmondott beszédében már nem csupán a felvidéki magyar szociáldemokrácia 20 éves „magyar” magatartását hangsúlyozta, de bírálta a magyarországi rendszert és a visszacsatolás utáni viszonyokat is, amelyek következtében Kassa újonnan kinevezett 64 tagú törvényhatóságában nincs a munkásságnak képviselője.717 A következő években azonban nem csupán az egyre inkább jobbra tolódó és a német befolyás alá kerülő rendszerrel került szembe, hanem saját pártja vezetésével is. Egy 1940 elején a kassai viszonyokról a pártközpont számra készített jelentés külön kiemeli Borovszkynak a központ és Kassa viszonyát érintő elégedetlenségét.718 Eszerint Borovszky különösen azt bírálta, hogy a budapesti frakció munkájában a vidéki problémák, a felvidéki gondok nem jelennek meg, s Budapest nem érti, hogy Kassán lehetetlen a szlovákok bevonása nélkül működő pártmozgalmat csinálni. Ha pedig a pesti elvtársak leutaznak Kassára, csak egy fél napot töltenek ott, s akkor is kioktatják a helyieket. Borovszky számon kérte a szlovák nyelvű röplapokra ígért anyagi fedezetet is, s valószínűleg sikeresen, hiszen nem sokkal ezt követően egy szlovák nyelvű brosúrát jelentetett meg, amelyben magyar szerzőtől szokatlanul éles hangon bírálta a korabeli nemzetiségi politikát, különösen a szlovák oktatásügy helyzetét.719 Közszereplése s egykori aktivista múltja is közrejátszhatott abban, hogy a hatóságok zaklatása elől még a kormányzói elismerés sem védte meg, s ő is a visszacsatolt területeken működő átigazoló eljárások áldozatává vált.720 Az igazi megpróbáltatások azonban 1944-ben vártak rá. Nem sokkal Magyarország német megszállását követően, 1944. április 13-án mintegy 20 kassai munkásmozgalmi személyt tartóztattak le s hurcoltak internálótáborba.721 Egyikük Borovszky Géza volt, akinek további sorsáról csupán annyit tudni, hogy túlélte a második világháborút, s 1955-ben hunyt el Magyarországon. Borovszky Gézáétól eltérő utat választott magának párttársa, Schulcz Ignác, aki azon kevesek közé tartozott, akik még ezekben a viharos időkben is megőrizték lojalitásukat Benešhez. Schulczcal kapcsolatban 1938 őszét illetően az utolsó érdemi információ a szeptember 9-én Runcimannél tett látogatása, arról viszont, hogy az ezt követő napokban mi történt vele, szinte semmit sem tudunk. Az azonban bizonyos, hogy már közvetlenül az angol közvetítőnél tett látogatás utáni napokban olyan híresztelések láttak napvilágot, miszerint elmenekült volna Csehszlovákiából. Ezt egy szeptember 13-án keltezett, és a Magyar Újságban közzétett nyilat715 Népszava, 1939. január 22., 5. 716 Népszava, 1939. január 22., 4. 717 Népszava, 1939. január 31., 7. 718 A Politikatörténeti Intézet Levéltára, Budapest (PIL), fond 658. Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), Szociáldemokrata Párt (SZDP), 217 - vidéki pártszervezetek 1939, 658, 5/213. 719 Tilkovszky Lóránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Debrecen, Csokonai Kiadó. 1988, 112. 720 Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója. 7. köt. Budapest, Athenaeum. 1941, 1940. november 13., 368. 721 Pintér István: A Magyar Front és az ellenállás. Budapest, Kossuth Kiadó, 1970, 23.
