Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
164 A magyar aktivizmus zsákutcája A szavazatok részletesebb vizsgálata azt mutatja, hogy a hagyományosan az iparosodottabb településekhez köthető párt meglepő módon épp a városokban szorult vissza: Királyhelmecen 1935-ös szavazatainak 63%-át, Galántán 56%-át, Rozsnyón a 30%-át, Komáromban 28%-át veszítette el. A városok közül egyedül Losoncon növekedett szignifikánsan (45%-kal) begyűjtött voksainak száma. Viszont néhány kisebb településen, ahol addig látszólag láthatatlanok voltak, hirtelen komoly eredményt tudtak elérni: a dunaszerdahelyi járásbeli Felsővámos községben 3-ról 63-ra, Csiliznyárasdon 2-ről 83-ra, Alistálon 34-ről 486-ra növelték szavazataik számát. A Komáromi járásba tartozó Ekecsen 8-ról 63-ra, Izsapon 2-ről 118-ra, az Ógyallai járásba tartozó Kurtakeszin 9-ről 103-ra, Marcelházán 29-ről 192-re, Újgyallán pedig 11-ről 183-ra növekedett a magyar szociáldemokraták szavazatainak a száma. E települések korábbi választási eredményei ismeretének hiányában messzemenő következtetéseket hiba lenne levonni, ám a magyar szociáldemokrácia feltehetően az agrárpárti aktivizmus hitelvesztése és a kommunista párt visszaszorulása miatt tudott előretörni, hiszen a szegényparasztság által sűrűn lakott településeken ért el jó eredményeket. A fentiek alapján úgy véljük, hogy az Agrárpárt meggyengülése és marginalizálódása ellenére, köszönhetően a szociáldemokrácia részleges feltámadásának, az aktivisták összességében még mindig magukénak tudhatták a magyar szavazatok legkevesebb 10%-át. Vagyis az aktivizmus súlyában ugyan egyre kisebb, de még mindig életképes alternatíva maradt a magyar választók számára. Az aktivisták a választási eredmények fölött viszonylag gyorsan napirendre tértek, hiszen, különösen Csomoréknak, nem volt okuk sokat foglalkozni velük. A kudarc mellett azonban közrejátszott ebben a csehszlovák belpolitikai válság felgyorsulása, s az, hogy 1938 nyarára az első számú köztémává a nemzetiségi statútum ügye vált. A szudétanémetek ügyének kiéleződése miatt 1938 tavaszán Prága válaszút elé került: vagy továbbra is ragaszkodik a csehszlovák nemzetállam eszméjéhez és ellenáll a nemzetiségek jogos emancipációs igényeinek, vagy a nemzetállam helyett nemzetiségi állam kiépítésébe kezd. A korabeli európai viszonyok (elsősorban Németország napról napra növekvő agresszivitása) és a Csehszlovákiában élő nemzetiségek egyre erőteljesebben artikulált igényei miatt az első út szinte biztosan olyan konfliktusokhoz vezetett volna, amely maga alá temeti az országot. így - a belső és külső kényszer (a nyugati hatalmak nyomása, illetve Németország agreszszív fellépése) hatására - a Milan Hodža vezette kormányzat a második megoldást választotta, s az ún. nemzetiségi statútum megalkotásával és a nemzetiségek egyenjogúsításával próbálta megmenteni Csehszlovákiát. A kísérlet (amely a csehszlovák politika nem minden szereplője részéről volt őszinte) azonban megkésett volt, hiszen ebben a folyamatban a Szudétanémet Párt már nem volt partner. Az ő céljuk, Hitler akarata szerint, a statútumról folyó tárgyalásokon már nem a megegyezés, hanem a feszültség fokozása volt. A németkérdés államon belüli megoldása ezért lehetetlenné vált, így azt végül az 1938. szeptember 29-30-i müncheni egyezmény rendezte, amely a németek által lakott területek Németországhoz való csatolásáról rendelkezett. A szudétanémet válság idején Dél-Szlovákia csupán „mellékhadszíntér” volt, hangos etnikai incidensek nélkül. A magyarkérdés a nagypolitika színpadán is a háttérben maradt, hiszen Hodža a magyar politikai erőket érdemben nem vonta be a nemzetiségi statútum kidolgozásába.682 Ebből a szempontból tehát az 1938-as történések a korábbi húsz év által kitaposott ösvényen haladtak, hiszen Prága a szudétanémet helyzet megoldásának rendelte alá mind a szlovák, mind a magyarkérdést. Egyvalamin azonban változtatnia kellett a kormányfőnek. A községi 682 A szlovákiai magyarok 1938-as szerepével kapcsolatban lásd Simon: Egy rövid, i. m.
