Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
142 A magyar aktivizmus zsákutcája Csehszlovák Köztársaság végzetessé váló válságát. A választási eredmények legnagyobb szenzációját kétségkívül az jelentette, hogy országos viszonylatban a legtöbb szavazatot nem valamelyik csehszlovák párt, hanem a két évvel korábban megalakított Szudétanémet Párt szerezte meg.589 Nagyobb jelentősége volt azonban annak a ténynek, hogy az eredmények következtében a Csehszlovákia érvényes centralista modelljét támogató és az annak lebontásában érdekelt pártok közötti erőviszonyok kiegyenlítődtek. A jelen témánk szempontjából pedig az kapta a legnagyobb jelentőséget, hogy a szudétanémet lakosság választási preferenciáin belül alapvető átalakulás ment végbe, hiszen az SdP590 győzelmével párhuzamosan az aktivista német pártok jelentős veszteséget szenvedtek. A magyar szavazók döntése ezúttal sem volt összhangban a szudétanémetekével, hiszen míg ott az aktivisták történelmi vereséget szenvedtek, a szlovákiai magyarok között még növelni is tudták szavazataik számát. Legalábbis ez olvasható ki annak a pozsonyi Tartományi Hivatalnak készült jelentésből, amely szerint a magyar aktivistákra összesen mintegy 65-70 ezer szavazat jutott, ebből 40-45 ezret az Agrárpárt, a maradék 25 ezret pedig a szociáldemokraták gyűjtötték be.591 A járási bontásban is közölt eredményei alapján az Agrárpárt a Komáromi, Párkányi, Zselízi, Feledi, Királyhelmeci és Tornaijai járásban kapta a legtöbb szavazatot, míg a szociáldemokraták bázisát Pozsony mellett elsősorban a Komáromi járás jelentette. Igaz, ezeket az adatokat bizonyos óvatossággal kell kezelnünk, hiszen külön aktivista listák hiányában a fenti számok csak a Tartományi Hivatal becslésén alapulnak.592 Az azonban, hogy a dél-szlovákiai járásokban erőteljesen megnövekedett a magyar szekcióval is rendelkező két nagy csehszlovák párt szavazóinak száma, nem vonható kétségbe. így miközben az Agrárpárt az 1929-es választásokhoz képest szlovákiai viszonylatban csupán 3%-kal tudta növelni szavazói számát, addig a legmagyarabb 8 járásban593 ez a növekedés 42%-os volt. A szociáldemokraták esetében ugyan szlovákiai mértékben is jelentős a 36%-os szavazatnövekedés, ám a magyar járásokban 86%-kal szereztek több voksot. Vagyis az aktivizmus dél-szlovákiai előretörése nem vonható kétségbe. A szlovákiai magyar választók pontos száma ismeretének hiányában, illetve mivel a magyar ellenzéki listára szép számmal szavaztak németek és szlovákok is, ennek a kb. 70 ezer szavazatnak a tényleges súlyát nem könnyű megbecsülni. Vélhetően azonban az összes magyar szavazat mintegy 20-22%-áról lehetett szó, amely semmiképpen sem tekinthető elhanyagolható mennyiségnek, s a két világháború közötti korszak legjobb aktivista eredménye volt.594 Az átlagot meghaladó eredményt a magyar járások közül a Királyhelmeci és a Tornaijai járásban értek el a magyar aktivisták, hiszen az előbbiben a magyar szavazatok mintegy 33%-át, az utóbbiban 589 A választókerületek aránytalan és a kisebbségek számára hátrányos kijelölése miatt mégsem ők, hanem az Agrárpárt szerezte a legtöbb mandátumot. 590 Az SdP ekkor még korántsem az 1938-as, náci eszmeiséget nyíltan vállaló párt volt, hanem sokkal inkább Othmar Spann rendi államának az elképzeléseihez állt közelebb, s a választási kampány során Henlein többször is elutasította a határok megváltoztatásának gondolatát. Persze az is igaz, hogy a tagság sokkal inkább fogékonyabb volt a náci eszmékre, mint a pártelit. 591 NA, f. AMV-PMV 225, k. 1454, 225-1454-3. 592 A fenti eredményeket a Hlinka-párt sajtóorgánumának, a Slováknak egy 1938-ban közölt írása is alátámasztja, amely szerint az 1935-ös választások során mintegy 70 ezer lehetett azon szavazatok száma, amelyet a két nagy csehszlovák párt a magyaroktól kapott. Vö. Slovák, 1938. április 3., 4. 593 A Királyhelmeci, Tornaijai, Feledi, Zselízi, Párkányi, Komáromi, Dunaszerdahelyi és Somorjai járások választási eredményeit figyelembe véve. A választási eredmények forrása Krivý: Výsledky, i. m. 594 Számításomtól némileg eltérő, ám lényegében azokat alátámasztó eredményre jutott a magyar választók szavazatainak megoszlása kapcsán Porubszky Géza kéméndi plébános, a korabeli magyar politika egyik leghitelesebb alakja. Szerinte a magyar szavazatok 54,2%-át a magyar ellenzék, 19,8%-át az aktivisták, 22%-át a kommunisták, a maradék 4%-ot pedig egyéb politikai erők vitték el. Vö. Érsekújvár és Vidéke, 1937. február 7., 1.
