Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
A magyar aktivizmus kései fellángolása az 1935-ös választások idején 143 pedig 26%-át szerezték meg. A korábbi parlamenti választások eredményeinek elemzése egyébként is azt mutatja, hogy a Bodrogköz volt az a régió, ahol a sérelmi ellenzék mindig 50% alatt teljesített, s ahol a kommunista és az aktivista alternatíva mindig kimagaslóan szerepelt a magyar választók között. 2. táblázat. A sérelmi ellenzéki, az aktivista és a kommunista alternatíva népszerűsége a német (n) és a magyar (m) választók körében az 1925-ös, az 1929-es és az 1935-ös parlamenti és az 1938-as községi választások eredményei alapján - becslés.595 Év 1925 1929 1935 1938 Politikai irány n % m % n % m % n % m % n % m % Sérelmiellenzéki 23 56 22 62 58 57 79 75 Aktivista 66 18 70 17 36 22 16 11 Kommunista 11 26 8 21 6 21 5 14 A kedvezően összeállított választási listáknak köszönhetően a képviselőházba három, a szenátusba pedig egy aktivista képviselő jutott be. Az Agrárpárt részéről képviselő lett Csömör István és Štefan Štunda, a szociáldemokrácia részéről pedig Schulcz Ignác. A szenátusba a kárpátaljai szociáldemokrata Balia József került be. A magyar aktivisták kitűnő választási szereplésének az értékelése mélyebb elemzéseket igényelne. Úgy véljük azonban, hogy a sérelmi ellenzék és az aktivisták közötti arányok elmozdulása egyfajta választói kiúttalanságból eredhetett. A trianoni határok revíziójának a realitása 1935-ben még nem volt érzékelhető, s így a magyar lakosság körében erősebbé válhatott az a meggyőződés, hogy Csehszlovákia keretén belül eltöltendő további hosszú évekre kell berendezkedniük. A gazdasági válság hatására bekövetkező elszegényedés pedig feltehetően a sérelmi politizálás eredménytelenségét sugallhatta sokuk számára, s értékelte egyben fel a kormánypárti magatartást. Jó választási eredményük, s főleg az, hogy három képviselőjük is bekerült a csehszlovák képviselőházba, az aktivistáknak nem csupán az önbizalmukat növelte meg, hanem a lehetőségeiket is. A harmincas évek közepéig lényegében nem volt tényleges verseny az iránt, hogy Prága, illetve a külföld felé ki képviselje a szlovenszkói magyar lakosságot. Mind a csehszlo595 A német választók választási preferenciáinak kimutatása során az egyetlen nehézséget a CSKP-ra szavazók arányának megállapítása jelentette. Ehhez leginkább Karel Kaplan és Véra Olivová munkái szolgáltatták az alapot. A magyar szavazók megoszlásának megállapítása külön erre irányuló és statisztikai s demográfiai módszereket is felhasználó kutatást igényelne. Ezek hiányában az eredmények megbecslése során leginkább a legmagyarabb járások eredményeiből próbáltunk általánosítani. Vo. Kaplan, Karel-Sláma, Jirí: Die Parlamentswahlen in der Tschechoslowakei: 1935 - 1946 - 1948. Eine statistische Analyse. München, Oldenbourg, 1986; Olivová: Dëjiny, i. m. 334-335. Olivová szintén hármas bontásban vizsgálja a cseh, a német és a szlovákiai választói preferenciákat, ő azonban nacionalistákat, köztársaságiakat és kommunistákat különböztet meg. Felosztása azonban több szempontból is torzít, hiszen például azok a cseh pártok, amelyeket ő a köztársaságiakhoz sorol be, legalább annyira nemzeti alapokon szerveződtek, mint pl. a magyar pártok.
