Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
6. Az aktivizmus sajtója
Az aktivista sajtó a húszas években 127 Az aktivista sajtó kezdetei a húszas évek elejére nyúlnak vissza. A köztársasági elnöki iroda számára készült 1922-es, majd 1923-as keltezésű sajtóelemzés az akkor Szlovákiában megjelenő 9 magyar nyelvű napilap és 22 hetilap közül kettőt sorolt a kormányhoz és a Csehszlovákiához lojális lapok közé, a Magyar Hírlapot és A Reggelt. Igaz, formálisan mindkettő függetlennek mondta magát, de az elemzés mindkét lapot a „mi szolgálatunkban” megjegyzéssel véleményezte.533 Az aktivizmusnak mint közéleti magatartásnak a kiteljesedésével az ebbe a kategóriába sorolható sajtótermékek száma is növekedésnek indult. Egyik szegmensét a pártlapok jelentették: a Népújság és annak átkeresztelt verziói, valamint a Csehszlovákiai Népszava. Nagyobb részük azonban a konkrét politikai pártokhoz be nem sorolható, a Csehszlovák Köztársaság ideája iránt elkötelezett lapok csoportjába tartozott: ilyen volt egyebek között A Reggel, A Nap, Dzurányi Magyar Újságja, és a lévai Magyar Szó. Az 1921 és 1933 között megjelenő A Reggel még akkor is a szlovákiai magyar aktivizmus legfontosabb lapja volt, ha végig pártoktól függetlennek vallotta is magát. A Reggel ugyanis sohasem állt valamely párt kizárólagos szolgálatában, hanem általában az aktivista gondolatnak biztosított sajtónyilvánosságot. Ám a kezdetben Komáromban, majd Érsekújvárott, 1923-tól pedig Pozsonyban kiadott napilap a legjobb példája volt annak a téves lapszerkesztési filozófiának, amely miatt az aktivista lapok nem tudtak komolyabb népszerűségre szert tenni, s meg sem tudták közelíteni az ellenzék központi sajtóorgánumának, a Prágai Magyar Hírlapnak a 12-15 ezres példány számát. A Minerva Lapkiadó Társaság által megjelentetett A Reggel ugyanis szinte végig magyarországi emigránsok szerkesztésében jelent meg. Szerkesztette többek között Erdélyi Béla, Erdélyi Ernő, Kasztor Béla, László Ernő, Antal Sándor, Surányi Géza, a főmunkatársai között pedig megjelent Kaczér Illés,534 Barta Lajos,535 Békefi Sándor vagy Kéri Pál is. Az egyébként jó tollú szerkesztők politikai múltja és identitása miatt a lap éppen ezért a Horthy-rendszer bírálatát tekintette fő célkitűzésének, a szlovenszkói magyar valósággal viszont kevés kapcsolatot ápolt. Az itteni magyarság életéről alig tudósított, s a szlovenszkói magyar politikai élet is leginkább csak a választások közeledtével került a fókuszába. Ezáltal a magyar olvasót nem is nagyon tudta megszólítani, vagy ha igen, akkor nem a politikával, hanem bulvárjellegű híreivel, illetve - az igényesebb olvasót - irodalmi rovatával. Azt a problémát, hogy a lap a szlovenszkói magyar közélettől meglehetősen távol tartotta magát, ugyan már a kortársak is látták, de — bár történtek rá kísérletek - kezelni végig nem sikerült. A szlovákiai magyar kultúraktivizmus egyik meghatározó személyisége, Váradi Aladár egy 1931-ben Prágába küldött jelentésében a következőket fogalmazta meg A Reggelid kapcsolatban: ,A Reggel semmiféle kapcsolatot nem ápol sem a csehszlovák, sem a csehszlovákiai magyar szellemi élettel (...) Még most, 12 évvel az államfordulat után is többet foglalkozik a magyarországi eseményekkel, mint a csehszlovákiaiakkal.”536 Az elsősorban a kormányhivatal sajtószakosztálya által finanszírozott, de az Agrárpárttól (és valószínűleg a szociáldemokráciától) is támogatásban részesülő lap igazgatótanácsában a húszas évek második felétől Csömör és Schulcz vitték a vezető szerepet, akik ezért az elsősor-533 Uo. 534 Kaczér Illés (1887. október 12., Szatmárnémeti — 1980. március 20., Tel-Aviv) - publicista. A Tanácsköztársaság bukása után különböző európai városokban élt. Pozsonyban véglegesen 1933-ban telepedett le. Volt A Reggel munkatársa, majd pedig a Magyar Újságé. München után Londonba, a háború után pedig Izraelbe költözött. 535 Barta Lajos (1878. október 20., Kistapolca - 1964. október 18., Budapest) - Kossuth-díjas író, lapszerkesztő. A Tanácsköztársaság írói Direktóriumának tagja volt. A fehérterror időszakában börtönbe került, majd szabadulását követően berlini, bécsi, pozsonyi, londoni emigrációban élt. A csehszlovákiai magyar közéletben elsősorban A Reggel, majd pedig a népfrontos jellegű Új Sző szerkesztésével tette le névjegyét. 536 AUTGM, fond T. G. Masaryk, k. 393. Naši mad’ari. 8. sv. bez čísla.
