Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
6. Az aktivizmus sajtója
128 Az aktivizmus sajtója ban reprezentatív tisztségért havi 4 ezer koronás jövedelmet húztak (legalábbis a kormányhoz közeli Lidové Noviny szerint).537 Ők sem tudták azonban elérni, hogy a lap többet foglalkozzon a magyar közösség életével. A két nagy csehszlovák párt, illetve azok magyar szekcióinak a versengése is gúzsba kötötte a szerkesztőket. A Reggel a kezdeti években elsősorban agrárpárti érdekeket szolgált. Ók szerveztek sajtókampányt Csomorék pártalapítása idején, sőt a lap szerkesztői maguk is agitáltak a párt népgyűlésein, s részt vállaltak a KMFP vezetésében is (lásd Békefi tevékenységét). Később azonban - elsősorban a szerkesztőváltások függvényében - némileg eltávolodott a lap a köztársasági magyarok mozgalmától, és az Agrárpárt, valamint a szociáldemokraták között próbált egyensúlyozni. Viszonylagos pártonfelüliségét azért is tarthatta meg, mivel az aktivista formációknak általában volt saját pártsajtójuk - igaz, azok pártfüggése meg is látszott a lapok színvonalán. A Köztársasági Magyar Földmíves Párt Népújság címmel jelentette meg hetilapját,538 amelynek a neve 1927-től Köztársasági Magyar Fölművesre (1933-től Földművesre) változott. A Népújság a pártközlöny tipikus példája volt, hiszen jórészt a pártprogram kifejtésének és a párt szervezési kérdéseivel kapcsolatos írásoknak adott teret, miközben nem győzte hangsúlyozni, hogy a lap megrendelése a párttagsággal járó kötelesség. Hangvétele ezért távol állt az objektivitástól, s szinte minden számban hangzatos jelszavakkal dicsérték Csömör Istvánt, illetve Milan Hodžát. Noha a lapnak hosszú éveken keresztül a tehetséges Antal Sándor volt a főszerkesztője, s többek között Békefi Sándor az egyik főmunkatársa (mindketten emigránsok), a lap színvonala mélyen alulmúlta a konkurens termékekét, amiben nem kis szerepet játszott a Hodža és az Agrárpárt iránt túlzásba vitt szervilizmusa. Hasonló tartalom és színvonal jellemezte a másik, a párthoz szorosan kötődő, Magyar Szó címmel Léván, majd később Nyitrán és Kassán kiadott hetilapot. Az 1928-ban még Garam Vidék néven induló lap 1930-tól viselte a Magyar Szó címet, s ekkortól szélesedett ki érdeklődési köre is az egész dél-szlovákiai térségre. A Zipser János és Adámy János szerkesztette lap feltehetően az Agrárpárton keresztül jutott pénzügyi támogatáshoz, de meglehetősen sok anyagot és hirdetést közölt a Baťa cipőgyárról is, így nem kizárt, hogy az ország egyik legsikeresebb vállalkozása is pénzelte. Az 1935-ös választásokat követően Csomorék a Magyar Szó és a Földműves c. lapokat összevonták és 1936 elejétől Magyarság néven jelentették meg a színvonalában az elődeit is alulmúló pártközlönyüket. A magyar aktivizmus másik fontos szereplőjének, a szociáldemokratáknak a sajtóorgánuma a Csehszlovákiai Népszava volt,539 amely szintén hetilapként jelent meg, ám jellegében kevésbé volt pártközlönyszerű, mint Csomorék lapjai. A kezdetekben csupán 4, később 6 oldalon Pozsonyban megjelenő hetilapot Surányi Géza és Váradi Aladár, majd a harmincas évek második felében Fehér Ferenc szerkesztették. A szociáldemokrácia magyar szekcióján belül folyamatosan napirenden volt a lap napilappá való bővítése, ám ez a pártközpont támogatása hiányában nem sikerült. Folyamatos problémát okozott viszont az, hogy a lap elsősorban a pozsonyi központ szempontjait követte, ami nem mindig esett egybe a kassai szociáldemokraták véleményével. így a kassaiak az ottani érdekekre, illetve a Kassai Munkás, majd a Fáklya hagyományaira hivatkozva mindig is szerettek volna egy külön közlönyt. Ezt a törekvésüket részben siker is koronázta, hiszen 1931 és 1935 között Világszabadság címmel Farkas Zoltán 537 Lidové Noviny, 1933. január 27., 2. 538 A Népújság egyes tartalmi sajátosságairól Korpás Árpád írt már idézett tanulmányában. Vo. Korpás: A két, i. m. 539 A Csehszlovákiai Népszava a korábban megjelenő Munkásujság jogutódja volt, s alcímében hordozta is az elődlap nevét.
