Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
6. Az aktivizmus sajtója
126 Az aktivizmus sajtója 80-ból 28 volt magyar nyelvű, ebből 6 napilap, a többi pedig heti, kétheti vagy havi rendszerességgel megjelenő lap. A politikai lapok többsége függetlennek mondta magát, jó részük azonban mégis valamelyik politikai erő vagy eszme szócsöve volt. A legtöbb az Országos Keresztényszocialista Pártot szolgálta, de jelentős számú lapja volt a kommunistáknak is. A legjobban kiépített, legnépszerűbb és legszínvonalasabb magyar politika lap kétségkívül az ellenzék központi sajtóorgánuma, a Prágai Magyar Hírlap volt, amely friss híreivel, bátor ellenzéki hangvételével, színvonalas írásaival jelentős befolyást gyakorolt a magyar olvasóközönségre. Az aktivista jellegű sajtó számában és befolyásában is viszonylag kis szeletét alkotta a magyar nyelvű szlovenszkói sajtónak, ami végig az egyik érzékeny pontját jelentette a kormánypárti magyar mozgalmaknak. Az, hogy egy lap mitől számított aktivistának, nehezen meghatározható, hiszen a pártszimpátiától függetlenül minden lapnak deklarálnia kellett a lap elvi álláspontját a Csehszlovák Köztársaság iránt530 - s ez más, mint pozitív, nem lehetett. Másrészt egyes lapok ellenzéki vagy éppen kormánypárti beállítottsága nem bírt állandó jelleggel, illetve a szerkesztők cseréje által módosulhatott is. Ebből a szempontból nem volt mellékes a tulajdonosi háttér, hiszen a szlovenszkói gazdasági pozíciók folyamatos és egyirányú változása (vagyis az, hogy magyar kézből csehszlovák tulajdonosokhoz kerültek a lapok mögött álló cégcsoportok vagy bankok) a lapok jellegére is kihatott. Az aktivista sajtó bemutatásánál nem mehetünk el szó nélkül az emigránsok szerepe mellett, akiknek — mint arra korábban már mások, köztük Szvatkó Pál, Szalatnai Rezső, Fábry Zoltán vagy Turczel Lajos is felhívták a figyelmet - kiemelkedő szerep jutott az államfordulat után csak nehezen lábra kapó szlovenszkói magyar szellemi életben. Az emigránsok különösen fontos szerepet játszottak a magyar nyelvű sajtó elindulásában, aminek kapcsán nem véletlenül írta Fábry Zoltán azt, hogy a magyarországi ellenforradalmi rendszer elől menekülő írók, újságírók voltak azok, akik amellett, hogy magukkal hozták a pesti szellemi élet zsongását, a modern avantgárd áramaitokat, „nemcsak az európai nívójú irodalmat jelentették, de ugyanakkor megteremtették a szintén európai nívójú szlovenszkói sajtót.. .”531 Ahúszas években alig akadt szlovákiai magyar lap, ahol a tapasztalt pesti újságírók ne játszottak volna meghatározó szerepet. A teljesség igénye nélkül emigráns újságírók és szerkesztők közé tartozott Antal Sándor (A Nap, A Reggel), Kaczér Illés, Gömöry Jenő {Tűz), Barta Lajos (Uj Szó), Surányi Géza {Csehszlovákiai Népszava), Erdélyi Ernő (A Reggel), Sándor Imre {PMH) stb.532 Az emigránsok nagy többsége kérlelhetetlen ellensége volt a Horthy-rendszernek, s ezért megélhetésüket elsősorban a baloldali és aktivista lapoknál keresték. Illetve a csehszlovák kormányzat is felismerte azt, hogy a Magyarország ellen folytatott „hidegháborúban” az emigránsok kitűnő szolgálatot tehetnek, s így támogatta megtelepedésüket. A prágai kormányzat jóindulatára rászoruló, s nem mellékesen a Horthy-rendszerrel szemben zsigeri gyűlöletet tápláló emigránsok ezért legtöbbször a csehszlovák demokrácia kritikátlan dicsőítőivé váltak, akik nem látták és nem is akarták látni Prága nemzetiségi politikájának hibáit. Ez pedig hosszú távon az aktivista sajtó hiteltelenségéhez vezetett, miközben segített annak a hamis képnek a kialakításában, amely a csehszlovák nemzetiségi politikát szebbnek mutatta a valóságnál. 530 A Komáromban megjelenő szociáldemokrata Munkáslapot 1919. december 15-én kelt levelében szólította fel a megye kormánybiztosa, Otokár Jamnický. hogy nyolc napon belül nyilatkozzon a csehszlovák államhoz fűződő viszonyáról. A lap a december 18-án kelt válaszában a munkásosztály érdekeinek védelme mellett ígéretet tett a csehszlovák törvények tiszteletben tartására is. Vö. Munkáslap, 1919. december 22., 1. 531 Fábry Zoltán: A szlovenszkói író. In uő: Kúria, kvaterka, kultúra. Adalékok a csehszlovákiai magyar irodalom első fejezetéhez 1918-1938. Bratislava, Slovenské vydavateľstvo krásnej literatúry, 1964, 55. 532 Az emigráns újságírók számbavételét illetően lásd Turczel Lajos: Magyarországi emigráns írók és újságírók Csehszlovákiában. In uő: Arcképek és emlékezések. Pozsony, Madách-Posonium, 1997, 164-195.
