Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
6. Az aktivizmus sajtója
6. AZ AKTIVIZMUS SAJTÓJA 6.1. AZ AKTIVISTA SAJTÓ A HÚSZAS ÉVEKBEN Turczel Lajosnak köszönhetően, aki az első Csehszlovák Köztársaságban hosszabb-rövidebb ideig kiadott magyar nyelvű sajtótermékek számát mintegy 650-re tette,526 máig evidenciaként kezeljük azt, hogy az első köztársaság magyar sajtója nagyszámú, műfaját és színvonalát tekintve is rendkívül gazdag volt. Ennek hátterében elsősorban a liberális törvénykezés állt, ám a lapalapítási szabadság szigorú cenzúrával (ami egyébként nem csupán a nemzetiségi sajtót sújtotta) járt együtt. így a magyar lapok kénytelenek voltak elfogadni, hogy csak óvatos bírálatát fogalmazhatják meg a kormányzat tevékenységnek, a magyar nemzeti ünnepekről meg sem emlékezhetnek, s Trianon témáját sem nagyon vehetik elő. Ám alkalmazkodásuk ellenére is napirenden volt a sajtótermékek „hibás” számainak elkobzása. A magyar nyelvű sajtó magas mennyiségi mutatóhoz az is hozzájárult, hogy nem csupán a magukat magyarnak valló egyének olvasták, hanem a népszámlálásokon csehszlovákként, zsidóként megjelenő, de a monarchia idejéből magyar műveltséget magukkal hozó tízezrek is. Az imponáló számok mögött azonban látni kell azt is, hogy a gazdag lapkiadást részben a kényszer szülte. Prága ugyanis mesterségesen igyekezett elszigetelni a szlovákiai magyarokat Magyarországtól, s ezért - néhány kivételtől eltekintve - nem engedte be a magyarországi sajtót az országba. Különösen erős volt a tiltás a politikai lapokat illetően, hiszen a szociáldemokrata Népszaván kívül a jelentősebb pesti lapok egyáltalán nem juthattak be Szlovákiába - még az ellenzéki Magyarság sem.527 A mennyiség azonban nem járt együtt a minőséggel, amit Turczel ekképp konstatált: „A gazdasági és politikai szabad verseny és a kisebbségi elnyomás, diszkriminálás feltételei között keletkezett lapok többsége rövid ideig, sokszor csak egy vagy egy-két szám erejéig tudta magát fenntartani. És mivel a húszas években tízezrével utasították ki az illetőséggel, állampolgársággal nem rendelkező közalkalmazottakat és értelmiségieket - akik között sok volt a tudományos, irodalmi és újságírói képzettségű ember is -, az új sajtóban hiányoztak a hozzáértő szerkesztők és munkatársak; ennek a hiánynak pedig nagy méretekben megnyilvánuló színvonaltalanság, a sajtóban is elharapódzó dilettantizmus lett a következménye.”528 Ha az első köztársaság felező évét (1929) vesszük alapul, akkor a Szlovákiában az abban az évben megjelenő 333 sajtótermékből 65 volt a magyar nyelvű, s további 47 az olyan többnyelvű lap, amelynek az egyik nyelve a magyar volt.529 Ha csak a politikai lapokat vesszük elemzés alá, 526 Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar közművelődés alakulása 1918-tól 1945-ig. In Gyurgyík László et. al.: Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből. Pozsony, Kalligram, 1993, 249. 527 Egy 1934-ben a pozsonyi Tartományi Hivatal által kiadott jegyzék 26 magyarországi sajtóterméket sorol fel a behozatalra engedélyezettek között. A Népszava mellett ilyen volt a Mai Nap, az Esti Kurír, a Nyugat, a Pesti Napló, a Tolnai Világlapja, a Színházi Elet és a Nemzeti Sport. Vö. Štátny archív v Nitre, pobočka Levice (ŠA PLv), Okresný úrad v Leviciach (OÚ Lv). k. 80, 1090/1934.prez. 528 Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar sajtó fejlődése 1919 és 1945 között. Magyar Könyvszemle, 1981, 4. sz. 299. 529 AKPR, f. D-dúležité, D 4926/32 Sóznám časopisov na Slovensku dľa stavu zo dňa 1. júla 1929.
